(Cancellaria apostolica), a római
kúria legtekintélyesebb s legrégibb kiadóhivatala, mely A. konzisztóriumban,
vagy a datariában tárgyalt minden fontos ügyet, s egyáltalában minden pápai
intézkedést, mely a kúria gyakorlata szerint a bulla formáját követeli meg,
kiad és bulla, s kivételesen bréve-alakba foglal. Azonban nem szorítkozik
pusztán az expedícióra, hanem vizsgálat alá is veszi a hozzá kerülő ügyeket főleg
oly irányban, hogy megengedik-e az apostoli iroda szabályai annak rendes úton
való kiadományozását, s nem forognak-e fenn az expedició ellen oly okok, melyek
az egyházi fegyelembe s harmadik személyek jogaiba ütköznének? Az iroda főnöke
a vice-kancellárius, akinek személyében egyesítve van a «Summator» állása is, s
kinek hatásköre arra terjed ki, hogy megszerkessze a kiadványokat, amidőn
kivánatos eltérni az iroda szabályaitól. Helyettese a «Regens Cancellariae». Az
iroda személyzetéhez tartozik a 11 «Abbreviator de Parco Majori» (Abbreviatori
del Parco Majore), akik a kiadandó bullák rövid tervezetét (notae v. minutae)
elkészítik, amelyek alapján készülnek azután felügyeletük alatt a bullák egész
terjedelmükben. Vannak ezenkívül az illetékek megállapításával és a pecsét
alkalmazásával foglalkozó közegek.
A. szabályai a
pápák által, bizonyos ügyek elintézésénél követendő eljárás megállapítása s
körvonalozása céljából a kúria hatóságainak adott utasítások. E szabályok
kegyelmi és jogügyekre, javadalmak adományozása körül való fentartásokra,
fölmentvényekre, a kúriához intézendő felebbezések megengedhetőségére, a pápai
okmányok külalakjára, engedményeknél s kiváltságoknál alkalmazandó záradékokra
vonatkoznak. A pápák az ily szabályokat, mint a pápaságuk alatt irányadóul
követendő utasításokat adták ki, amíg végre V. Miklós, vagyis a XV. század óta
minden pápa a kormányra lépése alkalmával, szabályszerint csekély módosítással,
mint a «Stylus curiae» törvényesen megállapított egyik állandó részét megszokta
erősíteni. Számuk 70 és 73 között ingadozik. Tulajdonképen csak a római kúriát
kötelezik s csak a vele való érintkezésben nyernek érvényt; egyes országok
konkordátumai, törvényei, szokásai e szabályok alól kivételeket állapítanak
meg; mások kifejezetten is recipiálva vannak. Magyarországra nézve e szabályok
szintén csak kivételesen alkalmazhatók; p. a pápa, rezervációs püspöki székek
betöltésénél csak ott, hol ez kifejezetten ki lett kötve, mint a szatmári,
kassai, lugosi, szamosújvári püspökségek betöltésénél, ha a püspöki előd
Rómában hal meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon