Aposztrofé

(gör., a. m. elfordulás), beszédalakzat, midőn a szóló a hallgatóságtól mintegy elfordulva távollevőkhöz, megholtakhoz, élettelen dolgokhoz intézi szavait, mintha jelen volnának, illetőleg érezni és itélni tudnának. Rokon alakzat a látomással. Heves indulat nyilatkozik benne, a beszédet hathatósan élénkíti s költők és szónokok gyakran használják. (L. a Zalán futása és Toldi szerelme kezdetét.)

Forrás: Pallas Nagylexikon