Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Apoteózis... ----

Magyar Magyar Német Német
Apoteózis... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Apoteózis

(gör.) annyit jelent mint istenítés, az istenek közé helyezés. A görögök hite szerint egyes, kiváló hősök holtuk után az istenek gyülekezetébe jutnak, és testök a hamvasztásban halandó salakjoktól megtisztul. Így istenülnek Héraklés, Achilleus v. Bellerophóntés stb. (l. Héroszok és Boldogok szigetei). Később históriai személyeket is istenítettek, p. Harmodios és Aristogeitónt s a Marathónnál elesetteket, mi a rómaiaknál is meghonosodott, kik Caesártól kezdve császáraikat isteníteni szokták (consecratio l. o.). A császár a Divus (= megistenült) melléknevet, templomot és őt tisztelő papokat kapott. - A festészetben és szobrászatban a szimbolikus ábrázolás egy neme, melyben valamely személynek rendkívüli voltát akként dicsőítjük, hogy isteni vagy más túlvilági lények társaságában, vagy egyébként képzelt földfölötti viszonyok közepett tüntetjük föl. Rómában a császárok idejében különösen dívott az e fajta ábrázolás domború műben előállítva, s igen gyakran fordul elő a római császári érmeken is. Az ifjabbkori festészetben is találkozunk ilyféle ábrázolásokkal, így p. Tizián megfestette V. Károly császár apoteózisát, Rubens IV. Henrikét, Ingres pedig I. Napoleonét. - A. az esztetikában a dráma v. vallásos darab befejező része, amennyiben a hős szenvedéseinek isteni megnyilatkozás vagy magasabb vízió vet véget. Lásd az A.-t a «Faust tragédia» második részének vagy «Az ember tragédiája» végén.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is