Appel

1. A. János báró, cs. és kir. lovassági tábornok, Bosznia és Hercegovina tartományi főnöke, a 13. hadtest parancsnoka, szül. Szlavoniában Sikrievci községben. 1836 nov. 11. mint hadapród lépett az 59. gyalogezredbe, honnan 1843-ban a 4-ik ulánus-ezredbe osztották. 1844-ben hadnaggyá, 1848-ban főhadnaggyá s 1850-ben második osztályú századossá lett. Mint főhadnagy részt vett 1848 és 1849-ben az olasz hadjáratban; majd ezredével Magyarországba vonult, hol a győri ütközetben, továbbá a komáromi, szőregi, csatádi és temesvári csatákban vett részt. 1854-ben századparancsnokká, 1858-ban őrnaggyá lett. 1859-ben részt vett az olasz hadjáratban, ahol vitézségével s katonai ismereteivel nagy mértékben kitűntette magát. Solferinónál tanusított vitézségéért a Lipótrend lovagkeresztjét s 1860-ban az osztrák bárói rangot kapta, 1863-ban alezredessé s még ugyanabban az évben ezredessé nevezték ki. 1866-ban a porosz hadjáratban mint dandárparancsnok vett részt s kitűnő szolgálatainak elismeréséül a harci jelvénnyel díszített második osztályú vaskoronarendet kapta. Tábornokká 1867-ben, altábornaggyá 1874-ben lett. 1881-ben valóságos belső titkos tanácsossá s 1882-ben lovassági tábornokká nevezték ki. 1882 aug. 12. óta tartományfőnök az okkupált tartományokban s a 60-ik gyalogezred tulajdonosa. Mint a boszniai és hercegovinai országos kormány feje s katonai erényei mellett jeles államférfi, nagy mértékben hozzájárult a két tartomány anyagi és szellemi fejlődéséhez.

2. A. Károly (kapocsányi), szül. Ludwigsburgban, Württembergában, 1773 febr. 25., meghalt Pesten, 1839 jan. 6. A stuttgarti kir. nevelőintézet növendéke volt és tanulmányai kiegészítésére Bécsbe, onnét Magyarországba jött. Itt Hunyady Józset gróf ürményi uradalmába lépett s utóbb annak igazgatója lett. A. kiváló súlyt az állattenyésztés emelésére helyezett, annak minden ágában rendkívüli sikereket ért el s e téren hazánk mezőgazdaságában mint uttörő szerepelt, minek hatása sok helyen még ma is érezhető. Nagy előszeretettel karolta fel A. főleg a juhászatot s ő alapította meg okszerű tenyésztésével az ürményi juhászatnak a külföldre is terjedő nagy hírét; kiváló tenyésző-állataiért s a gyapjúért oly magas árakat kapott, minők azelőtt ismeretlenek voltak. Nagy érdemei voltak A.-nek a lótenyésztés s a tejgazdaság emelése körül is. Az állattenyésztés előbbre vitele mellett A. egyáltalában az okszerű mezőgazdaság elvei meghonosításán fáradozott s a föld helyes megmívelése, a takarmánytermelés kiterjesztése, az ugar megszorítása, megfelelő trágyázás, a váltógazdaság behozatala, jó gépek és eszközök alkalmazása, a gazdasági ipar fejlesztése által stb. a kezelésére bízott uradalmak jövedelmezését oly mértékben fokozta, hogy több nagybirtokos a legjobb eredménnyel az ő tanácsadásai szerint kezelte birtokát. Mint ember A. tiszteletreméltó jelleme, igazságszerető és önzéstelensége miatt közbecsülésben részesült s érdemei elismeréseül 1822-ben «kapocsányi» előnévvel magyar nemességet kapott, valamint egyéb kitüntetésekben is részeaült. L. Galgóczy, Emlékkönyv I.

3. A. Keresztély báró, cs. kir. tábornok, szül. Besztercebányán 1775-ben, meghalt 1854-ben. Közlegényből vitézsége és ügyessége által már a napoleoni háborúban kapitányságig vitte, különösen a lipcsei csatában tünt ki. A békében a császár mellett szolgált mint adjutáns, az olasz háboruban pedig előkelő részt vett a mortarai és novarai csatákban. Haynau bukása után egy ideig ő volt 1850-ben Magyarország hadi parancsnoka. (Wurzbach biogr. Lexikon.)

Forrás: Pallas Nagylexikon