Approbáció
jóváhagyás, általában illetékes
ítélet arról, hogy valamely személy v. valamely tárgy bizonyos célra alkalmas.
Hittani és egyházi szempontból háromféle jóváhagyás nagyfontosságú: személyek
jóváhagyása valamely hivatalra v. gyóntatásra, s könyvek jóváhagyása kiadásra
és olvasásra. - 1. Személyek A.-ja valamely hivatalra. Ha valakit pappá
szentelnek, ezzel még nem nyert jogot egyházi hivatalok betöltésére; jogot csak
akkor nyer, ha őt főpásztora, ordináriusa, püspöke v. rendfőnöke küldi (mittit,
missio canonica). De mielőtt küldi, meg kell győződnie arról, hogy az illető a
szóban levő hivatalra alkalmas. E tárgyban v. a küldés ténye által, v. külön
nyilvánítja itéletét; ez az ítélet az A. Ilyen p. a plébánosi, úgynevezett zsinati
vizsgálat alapján adott A. - 2. Az egyház mindenkor különös gondot fordított
arra, hogy csak alkalmas egyének szolgáltassák ki a bűnbánat szentségét. Azért
a gyóntatást illető joghatóság nem szokott előbb adatni, míg az ordinárius meg
nem győződik arról, hogy az illető jártas minden e célra szükségesekben. Ezt a
jóváhagyást rendesen vizsgálat előzi meg, a joghatóság megadása pedig követi. -
3. A katolikus egyház kötelességének tartja, híveit megóvni a veszélytől,
melyekkel rossz könyvek olvasása, kivált gyengékre és tudatlanokra nézve jár. E
kötelességének részint úgy felel meg, hogy egyes rossz könyvek olvasását
eltiltja s csak különös esetekben fontos okokból engedi meg (l.. Index),
részint úgy, hogy jó könyveket approbál. A trienti zsinat (sess, IV., decr. de
edit. et non sacr. libr.) elrendelte, hogy senki oly könyvet, mely a vallást
tárgyalja, névtelenül és egyházi főhatósága, ordináriusa engedélye nélkül ki ne
adjon. Aki pedig éppen a szentírást vagy annak magyarázatát ily jóváhagyás
nélkül kiadná, ki van közösítve az egyházból.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|