Approbáció

jóváhagyás, általában illetékes ítélet arról, hogy valamely személy v. valamely tárgy bizonyos célra alkalmas. Hittani és egyházi szempontból háromféle jóváhagyás nagyfontosságú: személyek jóváhagyása valamely hivatalra v. gyóntatásra, s könyvek jóváhagyása kiadásra és olvasásra. - 1. Személyek A.-ja valamely hivatalra. Ha valakit pappá szentelnek, ezzel még nem nyert jogot egyházi hivatalok betöltésére; jogot csak akkor nyer, ha őt főpásztora, ordináriusa, püspöke v. rendfőnöke küldi (mittit, missio canonica). De mielőtt küldi, meg kell győződnie arról, hogy az illető a szóban levő hivatalra alkalmas. E tárgyban v. a küldés ténye által, v. külön nyilvánítja itéletét; ez az ítélet az A. Ilyen p. a plébánosi, úgynevezett zsinati vizsgálat alapján adott A. - 2. Az egyház mindenkor különös gondot fordított arra, hogy csak alkalmas egyének szolgáltassák ki a bűnbánat szentségét. Azért a gyóntatást illető joghatóság nem szokott előbb adatni, míg az ordinárius meg nem győződik arról, hogy az illető jártas minden e célra szükségesekben. Ezt a jóváhagyást rendesen vizsgálat előzi meg, a joghatóság megadása pedig követi. - 3. A katolikus egyház kötelességének tartja, híveit megóvni a veszélytől, melyekkel rossz könyvek olvasása, kivált gyengékre és tudatlanokra nézve jár. E kötelességének részint úgy felel meg, hogy egyes rossz könyvek olvasását eltiltja s csak különös esetekben fontos okokból engedi meg (l.. Index), részint úgy, hogy jó könyveket approbál. A trienti zsinat (sess, IV., decr. de edit. et non sacr. libr.) elrendelte, hogy senki oly könyvet, mely a vallást tárgyalja, névtelenül és egyházi főhatósága, ordináriusa engedélye nélkül ki ne adjon. Aki pedig éppen a szentírást vagy annak magyarázatát ily jóváhagyás nélkül kiadná, ki van közösítve az egyházból.

Forrás: Pallas Nagylexikon