(növ.) a magyar flórát, kivált
pedig a homokpusztákat kiválóan jellemzi; az ős pusztákat eredetileg ez
borította, s ma a homokkötésnek hasznos munkása. Az A.-k annál nevezetesebbek,
mert köztük nemcsak a külső termetbeli (fiziognomiai), hanem a szisztematikai
vérrokonság is szembeszökő: nagy részük a hüvelyesek meg a rózsaviráguak
csoportjából való. A magyar A.-knek egy része más országbeliekkel
szisztematikailag össze nem vág, tehát úgy látszik vagy nálunk keletkezett, v.
itt formálódott át, azért benszülöttek-nek, magyarföldieknek kell tekintenünk.
A magyar A.-k legkülönösebbike a kazuárbokor (Ephedra distachya L.), az
ausztráliai kazuárfák törpe képviselője, egész árván és fajaszakadtan él
Budapest flórájában. Említésre méltó továbbá a rozmaringlevelű fűz, a tűlevelű
tetemtoldó (Helianthemum Fumana L.), a télizöld farkashárs (Daphne Cneorum L.) a
Nyírségben. A rózsafélékből két törpe rózsa nő a homokon: az aprólevelű rózsa
(Rosa spinosissima) meg a törpe rózsa (R. Austriaca Cr. = R. pumila Linné
fil.). Mind a kettőnek nagyszámú apró, vékony tűje van a szárán. A R. Austriaca
egész szervezete homokra termett növényt árul el. Földbeli hajtásai a homokban
messzire szétterjednek, szára alacsony; levelkéje jó nagy, de nem oly húsos,
mint a másutt termő vad rózsáé, hanem az élő bokrocskán is majdnem száraz.
Virága a törpeségéhez képest a vadrózsáké közt a legnagyobb, élénk vagy egészen
sötét bársonypiros. A rózsafélék A.-je a homokon a hamvas szeder is.
A
mandolaféléknek a homokon két törpéje van; a törpe mandola (Amygdalus nana),
melyet szintén élénk piros virága tüntet ki, de a gyümölcse száraz csonthéjas.
A másik a törpe meggy. Legváltozatosabbak a hüvelyesek v. vitorlás viráguak
alacsony cserjéi, ezek közt vannak magyarföldiek is (Cytisus Heuffelii, C.
biflorus, C. Rochelii, Genista Hungarica, G. Mayeri, továbbá a Prunus spinosa
var. dasyphylla, Rosa Hungarica). Tövises a gerlicetövis (Ononis) is s mintegy
ez pótolja itt a hazánkban hiányzó Ulex-cserjéket. A zanót- v. Cytisus-bokrok
közül a C. Austriacuson, C. nigricans-, C. biflorus-, C. Banaticus-, C.
virescens- és C. supinuson kivül főkép a C. Austriacus L. var. Noëanus meg a C.
Heuffelii Wierzb. érdemelnek említést. A C. var. Noëanus Rchb. inkább a homok
centrális és kötött mezein, a C. Heuffelii pedig Grebenácon a kevésbbé kötött
vagy egészen laza homokon nő s a homokkötés munkájában a legserényebb. Itt a
cserjék között a legelterjedtebb, s az a szerep jutott itt neki, amely a
Festuca vaginatának a füvek között. E Festucával, továbbá a szamárkenyérrel, a
Centaurea arenariával, a fekete és ezüstözött nyárfával egészen a meztelen
helyekig beereszkedik, a homoktetők közt levő teknőket egészen benövi, csak a
csucsokon meg a csucsok lejtőjén nincs. V. ö. Borb. A magyar homokpuszták
növényvilága, Budapest, 1866.
Forrás: Pallas Nagylexikon