Apród

eredetileg nemes származású ifjú, akit lovaggá való kiképzés végett valamely előkelő főúr v. fejedelem udvarán neveltek. Később Magyarországon több céhnél a mesterséget tanuló ifjakat is apródoknak hítták. A nemes apródok tudományos kiképzéséről és a lovagias ügyességekre való oktatásáról az a főúr gondoskodott, aki az apródot házához vette; az apród ugyan úrfi volt, de azért mégis bizonyos, nem alázónak tekintett szolgálatokat is köteles volt végezni, mint p. ebédközben a kiszolgáló inasokra felügyelni, az előkelő személyeknek bort töltögetni, a fegyvertárt rendben tartani, a lóápolásra felügyelni stb. Háboru esetén az idősebb apródok gazdájukkal a táborba mentek, oldalán harcoltak s mindenképen segítették, ha veszélyben forgott v. baj érte. Hazánkban az apród-viszonynak egy neme a jurátusintézményben 1848-ig maradt fenn. Németországban az apród-intézmény céhszerűen berendezve létezett a XVI. századig; 8 éves korában a nemes fiú apród (page) lett; 14 éves korában a templombán ünnepélyesén hadapróddá (Knappe) avatták fel és szentelt kardot adtak át neki; 21 éves korában végre, ha különben érdemes volt arra, lovaggá ütötték.

Forrás: Pallas Nagylexikon