Apszis

(gör.). Szorosan véve a klasszikus római építészet bazilikájának az a - legtöbbször félkörös fülkealakú - része, melyben a szószék állott.

Tágabb értelemben a templom szentélyének végződését értik alatta. Ez a végződés lehet félköríves, mint az ó-keresztény bazilikában, sokszögű, sőt oldalhajókkal és sugárkápolnákkal is ellátott, mint a román és csúcsíves stílű templomokban.

Az ó-keresztény bazilikának félkörű A.-ában a fülke legvégén állt a katedra, a püspök széke, mellette körben az előkelő papságé. Az A.-ról lépcsők vezettek le a felső szentély niveaujára (l. Szentély). A román stílusban gyakran a három hajónak megfelelő három A. található, mint ezt p. az 1207 körül épített lébényi templom mutatja. A csúcsíves építészet templomainak A.-a az azt övező sugárkápolnákkal nehezen megoldható, de annál festőibb hatású alaprajzelrendezésben kulminált. Példa rá az amiens-i székesegyház A.-a.

Forrás: Pallas Nagylexikon