Apulia

(olaszul: Puglia, gör.: Japygia), olasz vidék, mely a félszigetnek DK-i részét, a Fortore folyótól a Capo di Leucáig magában foglalja és ma a következő 3 tartományra oszlik: Foggia, Barri és Lecce, kiterjedése 22,115 km² (Strelbitsky számítása szerint csak 20,510), 1,734,387 lakossal (1889). Nagyobbára legelőkkel takart sík föld, melyet az olasz Tavoliere di Pugliának hív. Az ország legrégibb lakosai illir néptörzsek voltak: a messzapiak vagy szalentinok, a peuceciusok, kik délre laktak az Aufidusig és a daunok vagyis apulusok a Garganusig. A samnit háborúban az apuliai törzsek eleinte a rómaiakhoz csatlakoztak, de később elpártoltak, minek következménye leigázásuk volt (317 Kr. e.). Még többet szenvedett a tartomány a II. pun háborúban, mikor Hannibal pártjára állott. A rómaiak nem nevezték az egész területet Apuliának, hanem csak azt a részét, mely Tarentumig és Brundusiumig terjed; a többi Calabria nevet viselt. A nyugatrómai birodalom bukása után Apulia keleti gót, később keletrómai uralom alá került. 568 óta az északi rész Beneventum longobard hercegséghez tartozott, a déli keletrómai tartomány maradt. 1059-ben a normann Guiscard Róbert foglalta el és hercegséggé tette. Guiscard Róbertnek egyik utóda II. Roger 1130-ig folytatott háborúban Sziciliát Apuliával s Calabriával egyesítette és királysággá emelte. Apulia további története egybeolvad Szicilia s később Nápoly történetével (l. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon