Apulia
(olaszul: Puglia, gör.: Japygia),
olasz vidék, mely a félszigetnek DK-i részét, a Fortore folyótól a Capo di
Leucáig magában foglalja és ma a következő 3 tartományra oszlik: Foggia, Barri
és Lecce, kiterjedése 22,115 km2 (Strelbitsky számítása szerint csak
20,510), 1,734,387 lakossal (1889). Nagyobbára legelőkkel takart sík föld,
melyet az olasz Tavoliere di Pugliának hív. Az ország legrégibb lakosai illir
néptörzsek voltak: a messzapiak vagy szalentinok, a peuceciusok, kik délre
laktak az Aufidusig és a daunok vagyis apulusok a Garganusig. A samnit
háborúban az apuliai törzsek eleinte a rómaiakhoz csatlakoztak, de később
elpártoltak, minek következménye leigázásuk volt (317 Kr. e.). Még többet
szenvedett a tartomány a II. pun háborúban, mikor Hannibal pártjára állott. A
rómaiak nem nevezték az egész területet Apuliának, hanem csak azt a részét,
mely Tarentumig és Brundusiumig terjed; a többi Calabria nevet viselt. A
nyugatrómai birodalom bukása után Apulia keleti gót, később keletrómai uralom
alá került. 568 óta az északi rész Beneventum longobard hercegséghez tartozott,
a déli keletrómai tartomány maradt. 1059-ben a normann Guiscard Róbert foglalta
el és hercegséggé tette. Guiscard Róbertnek egyik utóda II. Roger 1130-ig
folytatott háborúban Sziciliát Apuliával s Calabriával egyesítette és
királysággá emelte. Apulia további története egybeolvad Szicilia s később
Nápoly történetével (l. o.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|