Aquatinta
(olasz), valamely ábrázolásnak
rézlemezre való olyatén maratása, hogy a lenyomatok a tussal előállított
rajzhoz hasonlítanak, azért az ilyen módon készült sokszorosítást tusmodorú
rézmetszetnek is nevezik. Az eljárás ebből áll: először is a sokszorosítandó
ábrázolás rajzolatát bemaratják a rézlemezbe, azután arra kolofónium vagy
mastix-port szitálnak és melegítik hogy a por jobban rátapadjon. A porszemek
között levő finom hézagokon át szivárogva a gyengített választóvíz a rézlemezre
jut és előbb az ábrázolás legvilágosabb, utóbb a kevésbbé világos részeket
fokozatosan elfödve és a maratást részletenkint ismételve a tiszta, világos fehér
és legsötétebb fekete között a legfinomabb árnyalatú átmetszetek állanak elő.
Némelyek szerint Saint Non (1766 körül) és J. B. Le Prince (1781), (mindkettő
francia), mások szerint W. Gilpin (1804) angol találta föl a rézmetszetű
sokszorosítás e módját. A hildburghauseni bibliografiai intézetben alkalmazták
először ez eljárást acéllemezre. L. Hántoló eljárás.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|