Aquileja

(szlávul Voglej; a középkori Aglar), a római császárság idejében nagy kereskedőváros az Adriai-tenger északi partján Felső-Itáliában, most jelentéktelen helység 1400 lakossal. Gradiska osztrák grófságban. A. Kr. e. 182. évben a tengertől 60 stadiumnyira feküdt, s azzal az egykor hajózható, most beiszapolt laguna által áll összeköttetésben; mint római castrum (vár) alapíttatott és csakhamar éppen oly fontos lett politikai és sztratégiai tekintetben, mint amilyen gazdag és virágzó kereskedelme által. Egész az V. század közepéig megtartotta nagyságát, akkor Attila háromhavi ostrom után elfoglalta s földig lerombolta (452.). A lakosok a közeli laguna szigeteire menekültek s Velence alapját vetették meg. A régi A. helyén idők múltán új helység emelkedett, mely még egyszer lett híressé egyházi nagysága által. A VI. században keletkezett az aquilejai patriarkátus az idők viharai között oly hatalomra vergődött, mely a római püspökével fölért és egész Friault Isztriával együtt magában foglalta. (L. Aquilejai patriarkátus.) A mai szegény helység nevezetességei a nagy, 1042-ben befejezett székesegyház és számos kiásott régiség, mely a város hajdani nagyságát hírdeti.

Forrás: Pallas Nagylexikon