Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
arab nyelv Arab
arab nyelvt... Arab

Magyar Magyar Német Német
Arab nyelv... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Arab nyelv

Az A. a sémi (l. o.) nyelvcsalád déli ágához tartozik és Arábián kívül Előázsia nagy részében, úgyszintén Egyiptomban és Északafrikában is el van terjedve. Régi időben két nagy nyelvjárásra oszlott: a déli arabra, melynek emlékei a szabeus (himjarita) feliratokon maradtak reánk, és a Közép- és Északarábia törzsei között használatos északi arabra, azaz a mostan is élő arab nyelvre, mely az iszlám hódításával a délarabot teljesen kiszorította, úgy hogy csakis Délarábia néhány kiveszőfélben levő népdialektusában maradtak fenn némi nyomai. Hogy mily időből valók az északarab nyelv legrégibb írott nyomai, biztosan meg nem határozható; újabb időben Müller D. H. bécsi tanár azt a nézetet kockáztatta, hogy az ú. n. lihjáni feliratok, melyekben az A. legrégibb emlékeit látja, 1000-1200 évvel Mohammed fellépése előtt keletkeztek (Epigraphische Denkmäler aus Arabien, Bécs 1889). Nagyobb összefüggésben a pogány arab költőktől, a Kr. u. VI. századból fenmaradt költemények képviselik számunkra az északi arabság legrégibb irodalmi emlékeit, melyek, bár az ó-arab nyelv is kimutathatólag számos nyelvjárásra oszlott, jelen alakjukban nagyjában ugyanazon nyelvalakzatot képviselik, melyet a Korán is felmutat, mely mai napig az irodalmi nyelvben érvényesül és melyet egy téves hagyomány a Koreis (l o.) törzs nyelvjárásával azonosít. Az A. e régi foka is már az idegen népekkel való érintkezésből eredő idegen (görög, persa, aram) kultúrszavakat vett fel kebelébe, melyeket Fränkel Zsigmond külön könyvben (Leiden 1886) dolgozott fel. Az összes sémi nyelvek közül az A.-nak van a leggazdagabb szókincse és a grammatikai alakok teljességét is legtovább őrizte meg. De az irodalmi nyelv mellett már régi időben fejlődött ki az ú. n. köznyelv (vulgáris A.), melyben a nyelvtani formák elkopása, a rideg szófűzés meglazulása, a tömött konstrukciónak körülírások által történő elgyengülése jut érvényre. A régi (irodalmi) arab nyelv három kázust jelöl, és pedig nominativuszt un (n), genitivuszt in (i), accusativuszt an (a) raggal; pl. nom. samszun, as-samszu (nap, a nap), gen. samszin, assamszi, acc. samszan, as-samsza. A vulg. nyelvben az esetjelek elmaradnak, ellenben a genitivus segédszóval körüliratik, p. o. harru-s-samszi (a nap hősége), vulg. al-harr mtâ as-samsz (a hőség a nap birtoka) stb. Hasonlóképen van az igei alakoknál. Az A.-t nem egyformán beszélik az arabság területén, sőt ez már sok dialektusra oszlik. Fődialektusai: a sziriai, az egyiptomi, az északafrikai (magribi) és az arab beduinok nyelvjárása; de e nyelvjárásokon belül szintén nagyszámú dialektusokat lehet megkülönböztetni.

Az iszlám befolyása az új vallásnak alávetett keleti népek nyelveit töméntelen sok arab elemmel tarkította s nevezetesen a török, persa, urdu, maláj nyelvek szókincsének fölötte tekintélyes része arab. Török kölcsönszóként aztán még a mi nyelvünkbe is néhány arab szó lopódzott be, p. o. a tőzsér (tádsir), díj (eredetileg dija) ez értelemben: vérdíj, emberdíj (arab: dija). Az A. Spanyolország és Szicilia arab hódoltsága idejében az európai kultúrával lépvén viszonyba, a román nyelvekbe sok kölcsönszó szivárgott át, különösen azon művelődési fogalmak jelölésére, melyeket a középkori Európa az araboktól vett át. Ezeket a legjobban kimutatta Dozy és Engelmann (Glossaire des mots espagnols et portugais dérivés de l"arabe, Leid. 1869), újabban pedig Eguilaz- és Yan-guas (Glossario etimolog. de las palebres espanolas de origen oriental, Granada, 1886).

Az arab írás, melyet az iszlám befolyása alatt az összes mohammedán (török, persa stb.) népek is használnak, közvetlen eredetét tekintve a nabataeus írásból fejlődött ki (szinai feliratok; l. Goldziher, Archaeolog. Ért. 1892), és hátrább menve a fönikiai irás fejleménye s jobbról bal felé indul 28 mássalhangzóra csak 18 jele van, melyek megkülönböztető pontok által válnak alkalmassá a különböző hangok jelölésére. Ugyanazon alak, aszerint, amint egy, két, vagy három pont van fölötte, illetőleg alatta, az n, t, th, - b, j, p mássalhangzókat jelöli. A magánhangzók számára szír tudós befolyás által külön jegyek keletkeztek, melyeket részint a betűk fölé (a, u), részint alája (i) raknak, de a közönséges írásnál el is hagynak. Az írásnak is különféle nemei vannak; az úgynev. kúfiai, szögletesebb és durvább írásalak, monumentális és ünnepélyes célokra, úgyszintén régibb Korán-kéziratokban, érmeken van használatban; neszkhi-nek nevezik a közhasználatnak szolgáló kurziv-írást, amellyel már az iszlám I. századából való régi arab papiruszokon is találkozunk. (L. Karabacek különféle cikkeit a Rainer főherceg papiruszairól a bécsi akadémia kiadványaiban 1882 óta, valamint «Mittheilungen aus der Sammlung der Papyrus Erzherzog R., Bécs 1886 és kk.)

Európában a XVI. század óta foglalkoznak tüzetesebben az A.-vel, eleinte leginkább egyházi szempontokból. Nagy hatást gyakorolt ez irányban a XV. Gergelytől Rómában alapított Congregatio de propaganda fidei. Korszakot alkot az arab tanulmányok föllendülésére a hollandi iskola, melyben a XVII., de különösen a XVIII. század óta (Schultens) az arab nyelv és irodalom tanulmánya önálló érvényre emelkedett. E tanulmányokra nézve aztán újabb fordulópontot jelez a nagy francia orientalista, Silvestre de Sacy írói és tanári működése; tőle van az A. első tudományos nyelvtana (2 köt. Páris 1810, 2. kiad. 1831), az ő tanítványa Fleischer Leberecht Henrik, századunk legnagyobb arabistája (v. ö. Goldziher, Emlékbeszéd F. L. H. felett, Budapest 1889), ki mestere munkáját tovább fejlesztette (Klein. Schriften, 3 köt. Lipcse 1885-89). Ez alapon indulhatott csak meg az A. elmélyedő tanulmányozása, mely maguknak az araboknak nagy nyelvészeti irodalma (l. Arab irodalom alatt) alapján a tudományos szemléletnek utat tört. Az arab nyelvtan gazdag irodalmából a régibb időkre nézve kiemelendő Ewald: Grammatica critica linguae arabicae (2 k. Lipcse 1831-2) az újabbak közül a legjobb segédeszköz Casparinak német nyelven Müller Ágosttól (5. kiad. Halle 1887), angol nyelven Wright-tól teljesen átdolgozott (2 köt. 2. kiad. (Lond. 1874-75) nyelvtan könyve. Kezdőknek legjobban nyújt tájékozást a Porta ling. orientalium 4. részeként Socintól kiad. «Arabische Grammatik, Paradigmen, Litte, ratur, Chrestomathic und Glossar» (2. kiad. Berl. 1889, angolul 1885). Nálunk az arab nyelvtan bibliográfiája a következőkből áll: Dercsik, Institutiones linguae arabicae (Bécs 1817), Hatala, A. nyelvtan stb. (Bpest 1877). Kanyurszky, A klasszikus a. nyelvtan kézikönyve, (Bécs 1881).

A vulgáris nyelvtant feldolgozták: Dombay, magyar származású tudós, akinek az észak-afrikai arabság terén sokat köszönhet a tudomány (Bécs 1800), Caussin de Perceval (4. kiad. Páris 1858), Wahrmund (2. kiad., Giessen 1879), Hassan Anton (Bécs 1869), Spitta (Lipcse 1880), Vollers (Kairo 1890), valamint a franciák algéri hódításával és adminisztrációjával kapcsolatos nagyszámú munka, melyek az északafrikai nyelvjárásra tanítanak. Gyakorlati céloknak szolgálnak: Wolf, Arabischer Dragoman (3. kiadás, Lipcse 1883), Hartmann, Arabisch. Sprachführer (u. o. 1884), a Meyer-féle gyűjteményben, valamint néhány a beiruti jezsuiták kiadványai közt megjelent társalgási kézikönyv (Harfouche 1888, Rosa 1884) stb.

Az A. szókincse fölötte gazdag, különösen a fogalmak fiom árnyalatainak megkülönböztetesében. Innen van gazdag szinonimikája, melyet filologusaik szorgalmasan feldolgoztak. A szótári segédeszközök közül felemlíthető Freytag munkája (4 köt., Hal. 1830-37), Lane eddig még be nem fejezett nagy arab-angol szótára (London 1863 és kk.), s a rövidebb szótárak közül Kasi-mirszkiBiberstein (2 köt., Pár. 1860, arab-francia), Badger (London, 1881, arab-angol), Salmone (2 kötet, London 1890, ar.-ang., ang.-ar.), Steingass (London 1884., ar.-ang.), Wahrmund (3 köt., Giessen 1876 és kk., ar.-ném., ném.-ar. a vulgáris nyelv tekintetbevételével). Rövidsége mellett nagyon ajánlható: Belot, Vocabulaire arabe-français (2. kiad., Beirut 1888).

Az arab kresztomatiák közül felemlítendők: Silv. de Sacy (2. kiad., 3 köt.. Pár. 1826, fordítással), Kosegarten (Lipcse 1828, szótárral), Freytag (Bonn 1834), Arnold (Halle 1853, szóbbtárral), Wright 1870, Girgas-Rosen (Péterv. 1875), DerenbourgSpiro (Páris 1885, kezdők számára szótárral). A költészeti olvasmányba bevezetnek Humbert, Anthologie arabe (Pár. 1890) és különösen Nöldeke-Müller, Delectus veterum carminum arabicorum, szótárral (Berl. 1890, a Porta lingu. orient. 13. része). Az irodalom kimerítő ismertetését célozza a beiruti jezsuitáktól kiadott Magânî, Fleurs de la littérature arabe (6 köt. 1885-89), melyhez még 4 kötetben Notes sur le Magânî (1886-88) csatlakozik. A beiruti jezsuita tudósok az arab filologia kézikönyvei terén egyáltalán fölötte hasznos és szorgalmas tevékenységet fejtenek ki, miről a nyomdájokban évenkint megjelenő katalógusok nyújtanak tájékozást.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is