Arab számjegyek

a számok felírására szolgáló jegyeink: a 0-tól egész 9-ig. E 10 jeggyel minden számot felírhatunk, mert az egyes jegyek más, meg más értéket képviselnek, ha a helyzetük megváltozik. Így pl. 555-ben a jobboldali 5 jelent 5 egyest, az előtte levő 5 tizest s az első 5 százast. Egyes, tizes, százas stb. a helyértékek. A helyérték eszméje az indiaiaktól ered. Ugyanez a nép találta ki Kr. u. a IV. század körül a mai tizes számrendszerünk legfontosabb elemét, a helypótló zérust, melyet sunyának hívtak; de a számok felírására az indiaiak nemcsak 10 jegyet használtak; nekik külön jegyük volt 10-nél nagyobb számokra is. A helyérték csak akkor vált a számítás alapelvévé, miután ez az indiai eredetű gondolat az araboknál termékeny talajra talált. Az arabok, akik már régibb idők óta használták az abedsed (abc) betűit a számok jelzésére, úgymint a sémi népek mindannyian, Kr. u. a VIII. század körül kezdték az első 9 betűt az általuk «üresnek» «as-sifr» nevezett 0-val (nálunk is még e század elején cifrának hívták a 0-t) együtt az összes számok felírására használni. Európában az indiai arab számítás csak a XI. században terjedt el arab írók révén. L. Hankel: Gesch. der Math. Cantor: Gesch. der Math. I.

Forrás: Pallas Nagylexikon