Arabeszk

V. moreszk szóval tulajdonképen csakis azokat a fantasztikus növényi ékítményeket jelöljük, melyeket már az ókor keleti népei, p. az asszírok is kedveltek és melyeket a középkorban az arabok és a mórok Európában meghonosítottak. Közönségesen A: nek szokták mondani a tulajdonképeni groteszk díszítményeket is. Ez utóbbi és az előbbi közt azonban lényeges különbség van, amennyiben az A. csupán növényi elemekből áll és azok a geometriai formákhoz alkalmazkodnak, a groteszk ellenben növényi és állati formák keveréke és az egyes formák lehetnek inkább természethűek. Elfogadva az ékítmény és a díszítmény (ornamentum és dekoráció) közti különbséget, azt mondhatjuk, hogy az A. lényegileg inkább ornamentum, ellenkezőleg a groteszk határozottan dekoráció. Az állati és növényi formák keverékéből álló e díszítményt különösen a rómaiak kedvelték, s az épületek belsejében a falak díszéül alkalmazták.

Általánosan elterjedt monda szerint Rómában a Titus fürdőnek barlanghoz (grotta) hasonló romjai közt Rafael födözte volna fel az e fajta díszítményeket, mások szerint a XVI. században egy régi római barlangszerű épületben kerültek napvilágra, s innét kapták nevüket. Rafael, Giovanni da Udine és utánuk mások művelték a groteszk díszítményt. Rafaelnek e fajtában legkiválóbb alkotása a Vatikán, a nevéről nevezett loggiák, tkp. folyosó díszítménye. Az arab építő-művészetben alkalmazott A.-ek, bár azok első pillanatra a legnagyobb rendetlenségben látszanak egymásból kifejlődni, igen egyszerű és jól megokolt szabályoknak vannak alávetve. Építészetük jellegéhez szorosan hozzá simulnak; nehezebbek, egyszerűbbek alul, könnyebbek, szövevényesebbek fölül; más és más formákat vesznek föl a durvább, nehezebben megmunkálható anyagban, mint a finomban, a nemesben.

Forrás: Pallas Nagylexikon