Arago Domonkos Ferenc János

Arago Domonkos Ferenc János francia fizikus és csillagász, szül. Estagel-ben Perpignan mellett 1786 febr. 26., meghalt Párisban 1853 okt. 2. Az «École polytechnique» tanítványa volt, 1805-ben a «Burean des longitudes» titkárává lett. Biot-val és két spanyol tudóssal a Delambre és Méchain-től Dünkirchen és Barcelona között véghezvitt fokmérést a Formentera szigetig folytatta. Majorca szigetén tartózkodott, midőn a spanyolok a franciák ellen fellázadtak. Őt is elfogták., de ő megszökött egy Algérba menő hajón. Ezt a hajót spanyol cirkáló hajó elfogta, és A. ekként ismét fogságba került. Az algéri dei felszólalására kiszabadult és Marseille felé indult. A hajó azonban Szardinia sziget partjára vetődött, honnan Algériába menekült. Az időközben uralkodásra került új bei A.-t rabszolgának tekintette és tolmácsnak használta. Csak 1809-ben szabadult meg és mehetett Franciaországba. Észleléseit Recueil d"observations géodesiques, astronomiques et physiques cím alatt adta ki. A. ezután különösen fizikai vizsgálatokkal foglalkozott. különösen a fényelmélet terén, hol Biot és Fresnel tudósokkal együtt vizsgált, a galvánizmus és mágnesség, a levegő súlyának meghatározása terén fontos vizsgálatokat végzett. 1809-ben a politechnikum tanárává lett. Ugyanez évben Gay-Lussac-kal egyetemben az Annales de physique et de chimie c. tekintélyes tudományos folyóirat szerkesztését vette át. Mint a Bureau des longitudes tagja résztvett az: Annuaire és a Connaissance des temps szerkesztésében. Astronomie populaire (Páris 1834-35, 4 kötet) című műve kitűnő népszerű mű, amint egyáltalában A. igen hivatott népszerű természettud. író volt. A. hazájának politikai életében is élénken vett részt. Mint a képviselőtestület tagja az ellenzékhez tartozott. Az 1848-iki február havi forradalom az ideigl. minisztériumba hívta, hol először a belügyet, később még a hadügyet is vezette. Midőn az ideiglenes kormány leköszönt, előbb a végrehajtó, a júniusi forradalom után pedig a hadügyi bizottság tagja volt. Műveinek teljes gyűjteményét Barral adta ki Párisban 1854-1862-ig, 17 kötetben (2. kiad. 1865). Német fordítását eszközölte Hankel (Lipcse 1854-60, 16 kötetben). Emlékbeszédeit (Carnot, Monge. Voltaire. Ampére) magyarra fordították Császár Károly dr. és Kont Gyula. Perpignanban 1879-ben Aragónak szobrot emeltek. V. ö. Audigaune: François A., son génie et son influence (2. éd. 1869).

Forrás: Pallas Nagylexikon