Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Arago... ----

Magyar Magyar Német Német
Arago... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Arago

Domonkos Ferenc János francia fizikus és csillagász, szül. Estagel-ben Perpignan mellett 1786 febr. 26., meghalt Párisban 1853 okt. 2. Az «École polytechnique» tanítványa volt, 1805-ben a «Burean des longitudes» titkárává lett. Biot-val és két spanyol tudóssal a Delambre és Méchain-től Dünkirchen és Barcelona között véghezvitt fokmérést a Formentera szigetig folytatta. Majorca szigetén tartózkodott, midőn a spanyolok a franciák ellen fellázadtak. Őt is elfogták., de ő megszökött egy Algérba menő hajón. Ezt a hajót spanyol cirkáló hajó elfogta, és A. ekként ismét fogságba került. Az algéri dei felszólalására kiszabadult és Marseille felé indult. A hajó azonban Szardinia sziget partjára vetődött, honnan Algériába menekült. Az időközben uralkodásra került új bei A.-t rabszolgának tekintette és tolmácsnak használta. Csak 1809-ben szabadult meg és mehetett Franciaországba. Észleléseit Recueil d"observations géodesiques, astronomiques et physiques cím alatt adta ki. A. ezután különösen fizikai vizsgálatokkal foglalkozott. különösen a fényelmélet terén, hol Biot és Fresnel tudósokkal együtt vizsgált, a galvánizmus és mágnesség, a levegő súlyának meghatározása terén fontos vizsgálatokat végzett. 1809-ben a politechnikum tanárává lett. Ugyanez évben Gay-Lussac-kal egyetemben az Annales de physique et de chimie c. tekintélyes tudományos folyóirat szerkesztését vette át. Mint a Bureau des longitudes tagja résztvett az: Annuaire és a Connaissance des temps szerkesztésében. Astronomie populaire (Páris 1834-35, 4 kötet) című műve kitűnő népszerű mű, amint egyáltalában A. igen hivatott népszerű természettud. író volt. A. hazájának politikai életében is élénken vett részt. Mint a képviselőtestület tagja az ellenzékhez tartozott. Az 1848-iki február havi forradalom az ideigl. minisztériumba hívta, hol először a belügyet, később még a hadügyet is vezette. Midőn az ideiglenes kormány leköszönt, előbb a végrehajtó, a júniusi forradalom után pedig a hadügyi bizottság tagja volt. Műveinek teljes gyűjteményét Barral adta ki Párisban 1854-1862-ig, 17 kötetben (2. kiad. 1865). Német fordítását eszközölte Hankel (Lipcse 1854-60, 16 kötetben). Emlékbeszédeit (Carnot, Monge. Voltaire. Ampére) magyarra fordították Császár Károly dr. és Kont Gyula. Perpignanban 1879-ben Aragónak szobrot emeltek. V. ö. Audigaune: François A., son génie et son influence (2. éd. 1869).

2. A. Emánuel. A. Domokosnak legidősb fia, szül. Párisban 1812 aug. 6-án. Már fiatal korában a széptudományokkal foglalkozott s kisebb vígjátékaival némi sikert aratott; 25 éves korában a jogi pályára lépett s utóbb a párisi felebbezési bíróságnál nyert alkalmazást. 1848. a köztársasági kormánynak követe volt a berlini udvarnál, de az 1851 dec. 2.-iki államcsíny után visszavonult a közéletből. Ő védte a törvényszék előtt azt a Berezovszky nevű lengyelt, ki a cárra lőtt. 1870-ben a nemzeti védelem kormányának tagja, utóbb képviselő, majd szenátor, 1880-ban berni követ lett.

3. Öccse A. Alfréd. szül. 1816., megh. 1892 februárban, festő, kinek V. Károly a San-Yuste kolostorban című képe nagyon tetszett. 1842-ben kinevezték a képzőművészetek főfelügyelőjévé.

4. A. Etienne. az előbbiek öccse, szül. Perpignanban 1802 febr. 9., megh. Párisban 1892 márt. 5. Technikai tanulmányainak befejezte után az akkori szabadelvűekkel a karbonarizmushoz csatlakozott, s egészen az irodalomnak élve, jobbadán másokkal együtt (p. Balzac-kel) vígjátékokat, vaudevilleket írt, s adott ki több kisebb szépirodalmi lapot is. Részt vett a júliusi forradalomban. Mint a párisi Vaudeville színház igazgatója 1840-ben 1/4 millióval megbukott, melyet 1872-ig fizetett ki. Az 1848 februári forradalomban a posták igazgatását bízták rá. A júniusi fölkelés után Belgiumba kellett menekülnie. Ott írta hét énekből álló költeményét: Spa, son origine, son hsitoire, ses eaux, ses environs el ses jeux (Brüsszel 1851), mely legjobb művei közül való. Az 1851 dec. 2-iki államcsíny után a francia kormány közbelépésére Belgiumból is kiutasították s Angolországba, majd Németalföldre s végre Torinoba ment, honnan 1859-ben kegyelemmel tért viszsa Párisba, hol a császárság bukása után rövid ideig polgármester, utóbb nemzetgyűlési képviselő lett, de nemsokára visszavonult a magánéletbe. 1878-ban az «École des beaux arts» levéltárnoka lett, majd a Luxemburg-múzeum igazgatója.

5. A. Jakab Etienne Viktor. franc. iró, szül. Estagelben. 1790 márc. 10-én, megh. Braziliában, 1855-ben. Mint rajzoló részt vett 1817-20-ig a Freycinet vezetése alatt állott földkörüli expedicióban. Majd Bordeauxban és Toulouseban szépirodalmi lapokat adott ki, írt vaudevilleket, költeményeket és regényeket, s volt két évig színházigazgató is Rouenban. Nagy utazásáról szólnak e munkái: Promenade autour du monde (Páris 1822, 2 köt., atlasszal), Souvenir d"un aveugle. Voyage autour du monde (1838. 2 köt., képekkel). Magyar fordításban Arago és Vermond: Az ördög naplója. Ford. Egressy Benjámin. (Budapest, 1879. Olcsó könyvtár.) 1849-ben, bár megvakult, egy társaság élén Kaliforniába ment aranyat aknázni, de Valparaisoban társai elhagyták s kénytelen volt hazatérni. Nem sokkal az után Braziliába utazott, hol meg is halt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is