Áram

(elektromos) akkor jön létre; ha két különböző elektromos feszültséggel bíró elszigetelt vezető között összeköttetést létesítenek. Az áram a magasabb feszültségű testtől a kisebb feszültségű felé irányúl. Ha a két test elektromos töltése határolt, az egyensuly véges, rendesen igen rövid idő alatt helyre áll. Az idő tartama a közbeiktatott vezető természetétől és méreteitől függ, nevezetesen minél jobb a vezetőképessége és minél rövidebb és vastagabb ez a vezető, annál gy orsabban áll helyre az egyensuly. Ez esetben az áram az idővel «változó». Ha a két eredeti vezető között a feszültség különbözetét bármily módon állandóan fentartják állandó hatást érnek el és «folytonos áram» keletkezik. Általánosságban ez utóbbit nevezik elektromos áramnak. Az ily áram vezetőjének minden térelemében a feszültség független az időtől. Az állandó feszültségkülönbözet fentartása elérhető az által, hogy elektromotoros erőt iktatnak zárt vezető körbe. Az áramot hatásaiból lehet felismerni. Kifejt hő-, mágneses és kémiai hatást, amennyiben vezetőjét felmelegíti, mágneses tért alkot és folyadékokat kémiailag bont.

Forrás: Pallas Nagylexikon