Aranka

1. György (Zágoni), erdélyi ref. püspök, szül. Kotonkán 1705 körül, megh. 1767 jun. 9. Tanult szülőfalujában, azután Marosvásárhelyt és Nagyenyeden, végül a genfi egyetemen. Hazajőve, kilenc hónapig marosvásárhelyi második lelkész, 1732-1747. széki, azután nyolc évig marosvásárhelyi első pap, 1755-től pedig újra széki lelkész volt. Csakhamar esperessé, 1760 június 15. pedig egyházkerületi jegyzővé választották, s mint ilyen, 1765. szukcesszió útján püspök lett. Munkái: 1. De primatu oeconomiae novi testamenti... Genevae, 1730. 2. Halotti beszéd Vass Dániel felett. (örökös ház...) Kolozsvár, 1741. 3. Halotti beszéd Deáki Filep József felett. (Halála után is élő József.. ) U. o. 1752. 4. Isten elejbe bocsájtott könyörgéseknek együgyű gyakorlása. H. n., 1766. 5. Halotti beszéd Verestói György felett. Kolozsvár, 1767. 6. A ker. léleknek halál félelmei ellen való vigasztalásai. (Darlincourt után fordítva és fia által kiadva) I-II. k. Kolozsvár, 1768. (Új kiadása: Pozsony, 1775.)

2. A. György (zágoni), az előbbinek fia, magyar író, szül. Széken (Dobokam.) 1737 szept. 17., megh. 1817. március 11. Iskoláit Marosvásárhelyt és Nagy-Enyeden elvégezvén, a marosvásárhelyi kir. táblán mint írnok, majd mint iktató nyert alkalmazást, később számfeletti ülnökké, 1787-ben törvényszéki közbíróvá, s végül 1796-ban a királyi táblán rendes ülnökké nevezték ki. Munkássága nagyon széleskörű s művelődéstörténeti fontosságú; hivatalos elfoglaltsága mellett egyik leglelkesebb bajnoka volt annak a szívós kűzdelemnek, mely a múlt század utolsó tizedeitől kezdve a magyar nyelvnek jogaiba való visszahelyezéseért s a nemzeti művelődés ügyéért Erdélyben is folyt. E cél érdekében mind irodalmi, mind társadalmi úton fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. Az irodalomban először verseivel köszöntött be, melyeket a M. Hírmondó (1781) s azután a kassai Museum és az Urpheus közölt. Az 1791-iki országgyűlésen lelkes izgatásaival létrehozta az Erdélyi magyar nyelvmívelő társaságot (l. A nyelvmívelő társaság), melynek érdekében több munkát is írt: Egy erdélyi magyar nyelvmívelő társaság felállításáról, való rajzolat az haza felséges rendeihez (Kolozsvár 1791), A magyar nyelvmívelő társaságról. Újabb elmélkedés (u. o. 1792) és Levél az erdélyi magyar társaság nevében (u. o. 1795); a társaságnak, ameddig az állt, titoknoka s egyszersmind éltető lelke volt; ezzel kapcsolatban szervezte 1792-ben a Régi kézirások társaságát, a kéziratban heverő régi erdélyi emlékiratok és történeti munkák kiadására, s e célból írta Az erdélyi kézírásban levő történetírók kiadására felállitandó társaságnak rajzolatja (u: o. 1791) c. munkáját; a kéziratok címeit gondosan összejegyezte Az erdélyi kézírásban tevő történetíróknak esztendőszám szerint való lajstromában (u. o. 1791); s maga is igen gazdag kéziratgyűjteményre tett szert, mely jelenleg az erdélyi múzeumban van. Egyéb munkái közül nevezetesebbek: Anglus és magyar igazgatásnak egybenvetése (Kolozsvár 1790), Julia levele Ovidiushoz, németből (Kassa 1790), A buda basa, franciából (Bécs 1791), Újmódi gonosztevő, a fiúi szeretetnek jeles példája, színjáték 5. felv., franciából (u. o. 1791), Az igazgatás formáiról, franciából (Kolozsvár 1791), Apró munkái (Marosvásárhely 1805), Elmejátékai (Nagyvárad 1806) stb. Kéziratban is számos munkája maradt, s kiterjedt ismeretségénél fogva fontosak irodalmi levelezései is.

Forrás: Pallas Nagylexikon