Arankavizsgálat

annak a meg vizsgálása, hogy valamely heremag tartalmaz-e arankát? A magvizsgáló állomásokon erre a célra általánosan kézi rosták vannak alkalmazásban. E rosták pléhből készültek, s rendesen 3 egymásra tolható rostafenékkel ellátott szelencéből állanak; a felső szelence rostalyukai 2 mm., a középsőé 1 mm., az alsóé 0.5 mm: átmérőjüek. Vizsgálatkor a lucernából v. veresheréből ugy 20 grammnyit helyeznek a felső szelencébe, amelyből a rosta rázásánál a kisebb heremagvak a 2-ik szelencébe, ebből pedig az arankamagvak a 3-ik szelencébe esnek; a nagyobb heremagvak benmaradnak az első szelencében, végül a por és az apró gyom-magvak átesnek a 3-ik szelencén is, egy, ennek az aljába illesztett tartóba. Ilyen módon a magyar magvizsgáló állomások legalább 500 grammnyit rostálnak át valamely heremustra arankatartalmának meghatározására. Nagyobb magvizsgáló állomásokon hasonló berendezésű, de vízmotorral hajtott rostákat használnak. Ha a rostálás alkalmával valamely heremagmustrából egy arankaszem se került ki, akkor a mustrából legalább 100 g.-ot szemenként is át kell nézni, mert néha az arankamag akkora nagyságot is elér, mint egy veresheremag vagy kisebb lucernamag, s így ezekből rostálás által ki nem választható. A, kismaga herefélék, minő p. a fehér v. gyökerező here (Trifoilum ropens), nem vizsgálhatók át a fent leírt rostával, mert nagyságuk megegyezik körülbelől az arankamagvak nagyságával.

Forrás: Pallas Nagylexikon