Arany oxidjai

Biztonsággal 2 oxid ismeretes. Az arany monoxid v. auro-oxid (Au₂O) és az a trioxid v. auri-oxid (Au₂O₃). Arany monoxid. Előállítható az arany monokloridból, ha annak vizes oldatát híg lúggal elegyítjük, a leválott csapadékot a kimosás után megszárítjuk. Barnás ibolyaszínű por, mely vízben oldhatatlan; 250°-ra felhevítve oxigénre és aranyra bomlik. Arany trioxid az aurihidroxidnak (Au[OH]₂) alacsony hőmérséken való megszárítása útján készül. Barnásfekete por, amely a hevítéskor hasonlóan az előbbihez igen könnyen elbomlik. Az aurihidroxid előállítható az aurikloridból, ha annak oldatához fölös lúgot elegyítünk; a folyadékot azután a forrásig hevítjük és kénsavat elegyítünk házzá. A leválott aurihidroxid megtisztítása céljából ezt salétromsavban feloldjuk és az oldatot vízzel nagyon fölhigítjuk, amidőn az aurihidroxid tisztán leválik. Barna színű tömeg, mely már a világosság behatására is elbomlik, még gyorsabban a melegítéskor. Az arany-oxidot némely savak sókká alakítják, amelyek azonban sok vízben oldva ismét elbomlanak. Az arany-oxidot ammoniával öntve le, az ú. n. durranó arany Au₂O₃.4H₃N keletkezik. E vegyületet már az alkémisták ismerték. Zöldes barna por, amely ütéskor v. dörzsöléskor, hevesen explodálva, elbomlik. Erős bázisokkal szemben az aranyhidroxid gyenge savnak bizonyult. A keletkező sókat aranysavas sóknak (aurátok) nevezik. Közülök az aranysavas kálium a legismertebb, amely az aurihidroxidnak, káliumhidroxidoldatban való feloldása útján készül. Az oldatot levegőüres térben besűrítve, a só (KAuO₂.3H₂O) sárgás tűalakú kristályokban kiválik.

Forrás: Pallas Nagylexikon