Aranyforint
az Árpádkirályok alatt a kis ezüst érmeken és filléreken
kívül Magyarországban forgalomban volt bizanci aranyok; régibb oklevelek
szerint háború idején a magyarok ezeket a kincseiket keleti szokás szerint a
táborba is magukkal vitték. A középkornak leghíresebb aranyérmei közé tartozik
a dukát és a forint. Az kétes, hogy II. Roger apuliai herceg már 1140-ben
veretett aranyokat ily felirattal: «Sir tibi Christe datus, quem tu regis, iste
Ducatus»; de annyi bizonyos, hogy a velencei köztársaság már II. Dandolo János
(1280-90) doge alatt veretett aranyokat ily körirattal, s hogy ettől vették
elnevezésüket. Ezeknél nagyobb hírre kapott az aranyforint, mely nevét Firenze
várostól nyerte, hol 1252 óta legtöbbet vertek; a firenzei (florentino)
aranyforintokat Európának majdnem összes fejedelmei utánozták.
A firenzei és genuai arany mindjárt kezdetben 8-szor, sőt 8
1/2-szer annyit ért, mint az ezüst; 1302-15-ben pedig 14-szer annyit is adtak
érte s az egész XIV. században úgy állt az aranyvaluta az ezüsthöz, mint 10
1/2: 1. Egész Európában Magyarország volt az első, mely elfogadta az
arany-valutát; Károly Róbert a firenzei mintára veretett florentinusokat,
vagyis forintokat, melyek az ezüst értékét 17 1/3-szor múlták felül. 1325. már
Csehország s 1327-ben Felső-Ausztria is veretett aranyforintokat. (V. ö.
Salamon «Pénz, suly, érték» c. tanulmányával, Budapest története III., 85-245.
1. Dr. Luschin, Eine Silberkrise, Müncheni Allg. Ztg., 1892. Beilage. Nro. 74.
Fejérpataky Pápai adószedők Magyarországon. Századok, 1887.) A Róbert
Károly-féle aranyokon Keresztelő szt. János képe volt vésve. I. Lajos
alkalmazta először szent László képét, s e gyakorlat Rudolf király koráig tartott,
azóta a magyar aranyokra a király álló alakját verik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|