(el tusan, el toison de Oro, Ordre de la toison d"or). E
lovagrendet Jó Fülöp burgundi herceg 1429 jan. 10 én Brüggeben alapította,
harmadik neje: Izabella portugál hercegnővel történt egybekelése alkalmával, a
Megváltó, Mária és szt. András tiszteletére, a keresztény hit és szentegyház
védelmére, az erény s jó erkölcsök növelésére. A rendet IV. Jenő 1433. és X.
Leó pápák 1517-ben megerősítették. A felvételnél eleitől fogva főkellékek
voltak: előkelő nemesség és kiváló szolgálatok. Az első két században ezt az
egyosztályú rendet csak fejedelmi személyeknek s a legmagasabb nemességnek
adományozák. A rendkáptalan, mely az összes rendlovagokból áll, eleinte
évenkint, később minden harmadik évben összeült, utóbb csak a rend
nagymesterének összehívására, midőn új tagjait általános szavazattöbbséggel
választották. A nagymesterek a burgundi hercegek, s utánok a spanyol királyok
voltak. 1559-ben tartották az utolsó káptalant. II. Fülöp engedélyt nyert XIII.
Gergely pápától, hogy a rend Lovagjait maga nevezhesse ki, ez időtől a lovagok
száma, mely alapítása idejében 25, három év múlva 31, 1516-ban V. Károly alatt
51 volt nem volt meghatározva. Burgundi Máriának Miksa osztrák főherceggel
történt házassága folytán (1477) a rend nagymesteri méltósága a Habsburg-házra
szállott s midőn a Habsburg-ház spanyolországi ága kihalt, VI. Károly és V.
Fülöp, mindenik magának követelte a rendtagok kinevezésének kizárólagos jogát.
Az 1725-iki bécsi békében kötött egyesség szerint mindkét uralkodó
gyakorolhatja a kinevezésjogát, de az osztrák rendház sohasem ismerte el a rend
spanyolországi ágát s az ott történt kinevezéseket. Ausztriában fejedelmi
személyek, főnemesek s mind katolikusok képezik a rend tagjait, a spanyolországi
rend tagjai között hol a felvételnél 7500 frk. fizetendő több polgár, 11
protestáns és 2 mohammedán is van. A rend jelvénye: arany kosbőr, mely
kékzománcos, lángokat szóró tűzkövön függ, mely felett Ausztriában arany
szalagon egy sárkányölő férfiú s a szalag kanyargó végein, kékzománcos alapon e
jelmondat áll: «Pretium laborum non vile». E jelvényt ünnepnapokon tüzet szóró
tűzkövekből és acélokból összeállított aranyláncon, rendesen piros szalagon
viselik. A rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt
hosszú öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny, melynek
szegélyzete a tűzkő és acél motivumát mutatja, szélein fehér selyem szalagon
többször ismételve: «je l"ay empris» jelmondat van kivarrva, bíborvörös,
arannyal hímzett bársony föveg, veres cipők és harisnyák. A spanyol rendtagok
öltözéke hasonló, de köpenyük nincs. A. rend ünnepét Bécsben szt. András
napján, vagy a következő vasárnap ülik meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon