Aranykor

a régi hitvallásokban az a korszak, melyben az ember bűnt és vétket még nem ismerve az istenek tiszteletének és mindennapi kötelességei lelkiismeretes betöltésének élt. A görögök hite szerint Diké uralma alatt volt az aranykor, a rómaiaké szerint Itáliában Saturnus (Kronos) uralkodása alatt élték e boldog korszakot. Később általában valamely nép szellemi és anyagi, virágzásának korát értették e néven, s azt értjük ma is. Ilyen volt a római irodalom aranykora Augustus uralkodása alatt; ebben az értelemben beszélhetünk a saját irodalmunk arany koráról; a nemzeti élet virágzását festi Jókai Erdély aranykora c. regényében. Magyar mondáinkban különösen a hajdan Az aranykert (l. o.) nevű Csallóköz szigetéről, mint a boldog és a jó embereket boldogító tündérek lakóhelyéről, szólók említenék ily édeni kort, melynek az emberek erkölcsi sülyedése vetett véget. L. Ipolyi Magyar Myth. 65 s 326. lap.

Forrás: Pallas Nagylexikon