Aranyleletek

A fémek közt az arany és a réz voltak az elsők, melyekkel az ember már a történelem előtt lefolyt időkben megismerkedett, minthogy ezek sok helyütt, így Magyarországban is, mint termésréz és termésarany fordulnak elő. Amint az őskori ember tapasztalta, hogy ez a két fém tűzben ízzóvá lesz s akkor kovácsolás által idomítható, nagyobb tűznél pedig elolvad és agyagformákba önthető, a rézből szerszámokat és fegyvereket készített, az aranyból ékszereket. Lágysága gyakorlati használatból kizárta az aranyat, de tetszetős színe és fénye, főleg pedig duktilitása, vagyis az a tulajdonsága, hogy kalapács alatt könnyen idomítható, a legvékonyabb lemezzé kiverhető az őskor legbecsesebb ékszeranyagává tette. Minden nép nagy becsben tartotta az aranyat, ez lett az általános értékmérő is, sőt mielőtt a vert pénzt a V l. században Kr. e. föltalálták, az arany volt súlya szerint az adás vevés eszköze. A régi egyiptomi, asszir, babiloni és zsidó királyságok, sőt a görögök is Krözus lidiai és Dárius persa királyok előtt nem ismerték még a vert pénzt, de már az egyiptomi templomok domborművein látjuk, hogy a legyőzött népek aranykarikákban fizették a reájuk rovott adót. Miután az őskorban nem léteztek még biztonsági zárak, aranyékszereit mindenki testén viselte, mint nyakláncokat, karpereceket, díszkorongokat, mert így megvédelmezhette vagyonát fegyverével. Ha pedig vásárolni akart, leoldott egy darabot díszláncából és ezzel fizetett súlya szerint. Ugyanazért gyakran fordulnak elő leleteinknél aranyláncok nyílt karikákból, melyeket nyomás által akár zárni, akár nyitni lehetett. Némely régészek ezt hibásan karikapénznek nevezték, mert az aranydarab csak ekkor válik pénzzé, mikor hitelbélyege meghatározza értékét. Aranyékszerek, nem éppen ritkák a régi sírokban, háború idejében pedig nagy értékű kincseket is elástak a földbe, melyekre most véletlenül bukkannak.

Magyarországon a legnevezetesebb kincsleletek a bronzkorból a mármaros szigeti, negyvennél több aranykarika többnyire 6 10 g. súllyal, a szarvaszói finomul díszített spirállemezek, s a szent annai aranylevelekből alkotott fejdísz. A vaskor kezdetéből való volt a cófalvi kincs, melynek legnagyobb része elkallódott s mely a leírás szerint több kilogrammot nyomott. A fokorui kincs Szolnok mellől a nemzeti múzeumba került, áll tizennyolc nehéz csavart nyakperecből, négy nehéz karperecből, lemezövből, s két fibulából, több nagyobb kisebb gombból és melldíszből, összesen három kg. súlyban. Rakamazon Szabolcsban találtak egy 600 g. súlyú kelta nyakperecet (torques). A somogyomi lelet Erdélyben négy kűlönböző nagyságú nagyobb számú vert díszkorongból áll. A római időkből a III századból Kr. u. való a két osztropatakai lelet, a gazdagabbik a bécsi, a kisebbik a nemzeti múzeumban. Nevezetesebbek a népvándorlási kincsek és sírleletek, különösen a két szilágysomlyói kincs, melynél 14 rendkívül nagy arany emlékpénz Constantin, Valentinian, Gratian és Valens császároktól, egy hosszú dísznyakravaló, s gránátokkal berakott arany bulla találtatott, a második szilágy somlyói kincsnél 1889 ben három nehéz aranycsészét ástak ki burgonyaültetésnél, egy bő karperecet és 19 nagy női ruhakapcsot (fibula), melyek mind nemes gránáttal ékesek. Ugyane császárok idejéből való a nagy krásznai aranylelet, tizenöt aranyrudacska. olyan, aminők a spanyolviasz rudacskák, ezek mind a szerémi pénzverő hivatalnokainak bélyegével, a három császár arcképével s Sirmium város jelképével vannak megjelölve. Szintén e három császár pénzei által van az armódi lelet keltézve Beregmegyében, s ide tartozik a nagy petreosszai kincs is Moldvában, most a bukaresti múzeumban, melynek megmaradt része is húsz kg.-ot nyom.

Úgy látszik, hogy mind az öt kincset a vizigótok rejtették el, midőn a hunok elől Dáciából 375 ben Kr. u. kivonultak, s a rómaiaknál kerestek menedéket. A nagy szent miklósi kincset most a bécsi múzeumban őrzik, s úgy nagysága, mint szokatlan formái által feltünő, Attila kincsének hívják, s valószínű, hogy csakugyan a hunok korából való. A bakodi és az apahidai sírleletek a gránátdísz szépsége által nevezetesek, tökéletesen olyanok, minő az I. Childerik frank királynak Tournayban Belgiumban talált nagyhírű sírkincse. Ezek tehát e szerint az V. század végéből valók. A kunágotai pusztán Csongrád és a tóthi pusztán Veszprémmegyében ástak ki két fejedelmi sírkincset, melyek az ott talált római érmek tanúsága szerint az avar korba sorozandók. Külföldön híres a podmokli kincs Csehországban, sok ezer kelta aranypénz melyeket József császár mindjárt beolvasztatott, a voettersfeldi aranykincs Poroszországban, melyen a klasszikus népek kulturájának befolyása a barbár ötvösművészetre észrevehető, a stralsundi, egy barbár díszlánc részei, melyeket a tenger árja vetett ki a partra; Franciaországban pedig a rennesi, műbecsű szép római csésze, melyen Dionysos és Heraklés ivóversenyét ábrázolták. Híresek továbbá a gyönyörű görög ízlésű aranykincsek a kercsi halmokból Krimeában, és a Schliemann által felásott trójai arany kincs, most Berlinben.

Forrás: Pallas Nagylexikon