Aranyosmelléki hegység

a Bihar-hegységnek a Fehér-Körös s Maros közt fekvő szakaszában levő Erdélyi Érchegység egyik csoportja; mely tulajdonképen már a Gajna csúcsánál kezdődik, a Vulkán csúcsig (1264 m.) DK-i irányban vonul, majd K-re fordul az Ompoly forrásvidékéig, honnan kettős ágban Ny-i irányban nyomul, főágával az Aranyost kísérve; végső kiágazásai, melyekkel már az erdélyi Felföldre dől, a torockói hegyek. Szétágazásához közel, a főgerinc északi lejtőjén van a Detunata (1182 m.), míg a torockói hegycsoport legmagasabb csúcsa a Székelykő (1130 m.). Nem egységes gerincből áll, tömegei nagyon szaggatottak, bonyolódottak, határozott főgerinc nélkül valók. Az északi ágazatok, minthogy a vízválasztó az Aranyoshoz esik közelebb és nem a Maroshoz, rövidek, meredekek, dél felé ellenben hosszabbak és menedékesebbek. Az Aranyos középfolyását különösen karsztjelenségek jellemzik. E csoportban van a híres tordai hasadék is (l. o.). Az A. általában hazánk legregényesebb s legfestőibb hegységei közé tartozik, mely még nagy turistaforgalomra számíthat. Középső tömege Abrudbánya és Zalatna közt lakatlan hegyrengeteg, a keleti oldalát szeldelő s többnyire DK-re nyiló völgyek ellenben sűrűn vannak helységekkel megrakva. Belsejében a vad mócok laknak.

Forrás: Pallas Nagylexikon