Aratógépek

A kalászos termékek, nevezetesen a gabonafélék letakarítására valók. Palladius «De re rustica VII, c. 2.» könyvében a gallok A.-eit úgy írja le, hogy két kereken szállítható teknőalakú szekrényből állt, melyet egy rudak közé fogott ökör maga előtt tolt az álló gabonába. A szekrény elejére kissé felfelé hajlított éles szuronyalakú kések voltak harántrúdra erősítve, melyet a gabona állásához képest emelőkarral lehetett fölebb-lejebb igazítani. Az éles kések a kalászokat letépték és így azok a hátul levő szekrénybe hullottak. Nevezetes, hogy ez az aratógép az angol gyarmatokban még manapság is kiterjedt alkalmazásnak örvend, mert ott szalmára súlyt nem fektetnek s azt a földeken elégetik s trágyául alászántják. A tulajdonképi A., mely a mi viszonyainknak is megfelel, a jelen század vívmánya, s ennek feltalálója gyanánt Bell lelkész tekinthető, ki 1826-ban szerkesztette A.-ét, melynél 13 kétélű késpenge rúdra volt erősítve és e fölött volt a 12 kétélű késpengével bíró késrúd ide-oda mozgatva. A gabonaszárakat könnyű motolák vezették a kések felé, elmetszésük után pedig végnélküli láncokra erősített körüljáró vászonra dűltek, mely a rendeket oldalt lerakta. Bell gépénél a lovak még a gép mögé voltak fogva s maguk előtt tolták a gabonába. Lényeges javításokat eszközöltek az amerikaiak s köztük mint úttörők Hussey Obed Mc. Cormick és Wood, az angolok közül pedig Samuelson, Hornsby, Howard stb. Minde szerkezeteknél a gabona szárak metszése háromszögletes kis késpengékkel történik, melyek közös rúdra erősítve egy sor éles éllel bíró újjak között a hajtórúddal együttesen ide-oda mozognak és az újjak és késpengék közé jutó szárakat nagyobbrészt ollószerűen elmetszik. A hajtórúd forgócsapja a gép állványához ágyazott tengelyre erősített forgattyús tárcsától kapja mozgását, míg a tengelyt 2-3 áttéti kerékpár közvetítésével a járó kerék forgatja.

Az aratógépnek az a rendeltetése hogy a gabonaféléket lemetszve és markokba gyűjtve a gép mögött vagy oldalt lerakja, v. egyúttal kévékbe s kösse. A gép mögött oly egyszerűbb szerkezetű arató-gépek raknak markot, melyek metszőkészülékéhez rácsozott, ferdén álló gyűjtőasztal illeszkedik, mely a gabonaszárakat mindaddig együtt tartja, míg egy kévére való összegyűlt. A rác: leeresztése után a tarló a gabonát az asztalról lehúzza. A kéverakás alatt a kocsis mellett ülő munkás gereblyével tartja vissza az újonnan vágott szárakat, a folytatólagos munka alatt pedig a szárak párhuzamos fektetését ellenőrzi. Ily szerkezetűek többnyire ama 2 járó kerékkel bíró összetett gépek, melyekkel kaszálni és aratni is akarnak. Önműködő, hátulrakó aratóknál többnyire csak 1 járó kereket alkalmaznak és egy 4-5 karu motola vezeti a szárakat a késekhez és az egyik lapátgereblye fogakkal bírván, közvetetlenül a gyűjtő asztal fölött halad el és az összegyűlt markot hátul letolja. Hogy a marokrakás közben új szárak ne hulljanak az asztalra és el ne kuszálódjanak, az ily gépeknél az asztal billentésével egyszersmind egy vízszintes pálca haránt kerül az asztal fölé, mely a metszett szárakat egyelőre felfogja és az asztal felemeltetése esetén arra leereszti. Tökéletesebb marokrakó-aratógépeknél, melyek szintén csak egy nagy járókerékkel készülnek, a gyűjtőasztalra hulló szárakat külön gereblyeszerkezet önműködőleg rakja oldalt, ami munkakimélés mellett még azon előnnyel is jár, hogy nem kell a gép után rögtön kévébe kötni a gabonát, mint a megelőző szerkezetnél, hol ennek elmulasztása esetén az állatok már vágott szárakon járnának és a gabonát már előre kicsépelnék.

Az aratógépeket két csoportra oszthatjuk, nevezetesen marokrakó és kévekötő A.-re, a szerint amint a gép a vágott életet markokban lerakja v. mindjárt kévékbe is köti. Az aratógépek főalkotó részei: a metszőkészülék, a marokrakó készülék és a kévekötő-készülék. A metszőkészülék (1. ábra) melynek szélessége mintegy 1 1/2 m., mint említve volt, közös rúdra szögecselt háromszögű pengékből alkotott késből és szintén közös rúdra erősített újjakból áll.

Az egyes pengék többnyire két kis szegeccsel vannak a késtartó rúdra erősítve, sarkaik pedig helyesen egymásba illeszkednek, mert így egymást támasztják meg. A metsző él simára vagy fűrészalakúra készül; a fürészél előnye, hogy ritkábban kell újra köszörülni, de ily kések csak száraz gabonában vágnak jól míg puha nedvdús életben könnyen eltömődnek. Az újjak 6-8 cm. közökben vannak az újjtartórúdra rácsavarva s így a szárakat egyes csoportokra választják, kúpalakjuknál fogva azokat mindinkább összeszorítják és a metszésnél az ellenélt képezik, mely célra a többnyire kovácsolt vasból v. acélból való újjak hasítékai éles élű acéllapokat kapnak. A kés az ujjak hasítékai között v. egyik újjközéptől a másikig, v. 3 ujj között mozog ide-oda s e szerint az egyes késélek egy-egy lökés alatt vagy egyszer v. kétszer metszenek, aminek megvan az az előnye, hogy kevesebb lökés és így kisebb áttevés kell, viszont a nagyobb lökéshosszal nagyobb rázkódás és nagyobb súrlódás jár.

Az ide-oda mozgó kés vezetésére, mint az ábrában látható, közönként szorítók vannak az ujjtartórúdra erősítve melyek úgy a kések kihajlását, mint felemelkedését megakadályozzák. Dűlt gabonának biztos metszésére a metszőkészüléket lefelé forgathatóra kell készíteni, mely célra a vonórúd csukló körül állíthatóra készül, úgy hogy a vonórúd megemelése a metszőkészüléknek lehajlását idézi elő. A tarlómagasság beállítására a metszőkészülék egy v. mindkét végén csúszó mankókkal vagy kerekekkel van alátámasztva és a mankó szára v. a kerekek csapjai tartóikban állíthatok, s megfelelőleg a nagy járó kerék tengelycsapja is állítható. A metszőkészülék külső végén kovácsolt vaspálcákból v. deszkából képezett gabonaválasztó van alkalmazva, mely az álló gabonát a metszendőtől elkülöníti. Hasonló szerkezet alkalmazható a belső végén is, hogy a lovak felé hajló szárak a metszőkészülék felé irányuljanak. Dűlt életnél néhány ujjra is szokás ily csúcsos gabonaemelőket szerelni.

A késnek ide-oda való mozgatására rendszerint hajtórúd szolgál, mely a késrúdnak egyenesben vezetett fejét az u. n. keresztfejet csuklószerűen fogja át, másik vége pedig egy forgattyús tárcsa csapjához van kötve melynek tengelye fogaskerekek vagy még lánc közvetítésével lesz a járó kerék általforgatva.

A marokrakó készülék: egyszerűbb szerkezezeteknél a metszőkészülék mögött rostélyszerű gyűjtő-deszka melyre a szárak vagy kézi gereblyével vagy motollával lesznek metszésük után lefektetve. A marokrakás céljából az asztal csuklói körül hátra billenthető, amidőn a tarló a rostély hézagjain átnyul és a markot lehúzza; az eközben metszett szárak a kézi gereblyével vagy külön pálcával lesznek visszatartva mig a rostély ismét felemelkedik. Ezen gépeknél lassan forgó vízszintes motolla vezeti a szárakat a kés felé. Általánosabb az a marokrakó készülék, mely álló tengely körül forgó kis gördülő karikákkal bizonyos pályán vezetett, 4-5 gereblyéből áll, melyek körülforgásuk közben a gabonába belenyúlnak, azt a metszőkészülék elé vezetik és ezután vagy hírtelen felemelkednek, vagy pedig a metszőkészülék mögött levő gyűjtőasztalon fekvő életbe fogódzva azt hátul oldalt letolják. Eszerint a gereblyék v. csak mint vezetők vagy egyúttal mint rakók szerepelnek. Ezen kettős szereplés v. azáltal érhető el hogy az összes gereblyéket közös pályán vezetik, amidőn szokásos két-két szemben álló kart egymással összekapcsolni; ekkor a vezető léceket magasabbra állítják be és a vezetőket fogak nélkül készítik, míg a rakók ilyenekkel bírnak és közvetetlenül a gyűjtőasztal síkja fölött vezettetnek, vagy pedig a gereblyék mind egyformák és szabadon mozgók, csakhogy rendeltetésükhöz képest lejebb vagy fölebb fekvő pályán mozognak, amihez képest mint rakók vagy csak mint vezetők működnek. Miután a gabona állásához képest kivánatos lehet, hogy majd több, majd kevesebb gereblye működjék a rakók módjára, a váltó nyitását Johnston azzal tette szabályozhatóvá, hogy annak csapjára alul kis kétkarú emeltyűt erősített, melynek elmozgatása a kocsisülésből kézzel v. még kiválható fogaskerékárral eszközölhető. Utóbbi szerkezet helyett Wood csigát alkalmaz, melynek különböző átmérői helyettesítik a különböző áttétel fogaskerekeket.

A kévekötő készülék az aratógépeknek egészen különálló részét képezi és úgy az egy marokra való gabonának összegyűjtését és tömörítését, mint ennek körülkötését végzi. A kéve kötését eleintén dróttal végezték, ami a nagy költségek mellett a cséplésnél igen sok kellemetlenséget okozott, ezért újabban manila és kenderfonattal dolgoznak. A legelső, gyakorlatilag beváló, dróttal kötő épet Mc. Cormick 1878-ben mutatta be Bristolban, és három évre rá Derbyben már fonattal kötő gépért nyert aranyérmet és ez idő óta az amerikai és angol gyárosok által kifejtett versenytörekvés folytán a kévéknek önműködő bekötése évről-évre tökéletesbedett, úgy, hogy manapság már tökéletesen megfelelő efajta gépeket készítenek.

A kévekötő-készüléknél megkülönböztetjük a kévetömörítő és a tulajdonkép kötőrészt. A kéve tömörítésére különösen két rendszerű szerkezetét alkalmaznak, az egyik a Tedder-féle, melynél, 2-3 kar van közös könyöktengelyen a kötőasztal alatt elhelyezve, és miután egyik végük fel van függesztve, oly mozgást végeznek, mellyel a kötőasztalra hulló szárakat előrefelé nyomják, úgy, hogy míg az egyik kar hátra nyúl, a másik egy ellenfalhoz szorítja a már előbb gyűjtött szárakat. Ettől eltérő a Wood-rendszerű tömörítő, melynél, a kötőasztal fölött tömörítő-tárcsa van elhelyezve, melynek  kerületen három fogalakú kar van felfüggesztve,; melyek a tárcsa forgatásánál a gabdriaszárak közé fognak, azokat előre nyomjak és a gabonából ismét kiemelkednek.

Mindkét rendszernél a marok mindinkább nagyobbodván, mind nagyobb nyomást gyakorol a kötőasztal előrészén levő ellenfalra és ha a kéve elérte megkívánt nagyságát, ezen nyomás már akkora, hogy az említett ellenfalat csuklója körül hátranyomni képes, amely mozgással ki lesz kapcsolva egy rugóval tartott ütköző és ennek következtében forgásba jön egy második a kötőasztal alatt levő tengely, melyen a fonatot hordó tű ül. A tű körülfogja a kévét és ugyanezen időben körülforog a kötőasztal fölött levő tengely, mely a tulajdonképeni kötőkészüléket hozza mozgásba. Ugyanis a fonal egyrészt egy csiptető által van megtartva és a kéve alatt végig vezetve, s így a tűbe befűzve. A fonalfogó körülforgatásnál megfogja a tű által hozott fonalat és azzal kis hurkot köt. Ezalatt a tű visszamegy az asztal alá, a kötött kéve pedig kivető pálcákkal az asztalról leszoríttatik, miközben a fonal a hurok mellett elmetsződik, szabad vége pedig csiptetővel tartatik meg, ugy, hogy az asztalra hulló szár már a kifeszített fonalra jut. Úgy a hurok készítése, mint az elvágott zsineg visszatartása s ismét való elmetszése a különböző szerkezetekkel többé-kevésbbé összetett módon végeztetik. Az Appleby-féle szerkezet, melyet McCormick is alkalmaz, a mellékelt 5. ábra szerint kötő tárcsával bír, mely belső és külső fogas szegmenttel készül, mindegyik kis kupkerék forgatására szolgálván.

A belső kupkerék tengelyén egyesítve van a zsinegcsiptető a metszőkéssel; a külső kis fogaskerék tengelye pedig azon két kis ujjból alkotott kis fogót tartja, mely a zsinegnek a tű által hozott végét és az előzetesen a csiptetővel visszatartott végét összefogja és körülforgásával e kettőből kis hurkot készít, melyet elereszt, midőn a zsineg ezen részén is elmetszetik és a kötőtárcsához erősített kivetőpálca a kötött kévét az asztalról ledobja. Wood szerkezete abban tér el az előzőtől, hogy a kétujju fogó helyett csigaalakú szerkezetet alkalmaz, csiptetője pedig rugóval szorított emeltyű-szerkezetből áll. Végre lényegesen eltér az előzőktől az Adriance gép kötőkészüléke, mely ferde tengelyre ágyalt csigából áll; e csiga körülforgása közben tengelyén előre és hátrafelé is csúszik, így kötve hurkot a megfogott fonalakból.

A különféle szerkezetű aratógépek három típusa közül a hátullerakó gabnaarató (mely Samuelson gyártmánya) nálunk legkevésbbé van elterjedve, mert a gép után a markokat mindjárt kévébe kötni és félre rakni kell, különben a második fordulónál a lovak a gabonát összetiporhatnák. Nagyobb hátrány az, hogy a rendes marokrakás végzésére a kocsis mellé egy második ülésre még egy munkás kell, mert csak nagyon ügyes munkás volna képes a lóvezetés mellett a gyüjtő asztal billentését és emelését is végezni. Így ezen aratógépek csak mint kombinált gépek ajánlatosak, amidőn főleg kaszálásra szolgálnak és csak kevés aratni valójuk akad. Ezen gépek szállításánál a motollát le szokás venni, s a metsző készüléket a gyűjtő-rostéllyal együtt csukló körül felbillenteni, úgy, hogy ekkor a gép szélessége alig több mint 1,3 m. s így az keskeny utakon is könnyen szállítható. Ily gépek ára körülbelül 500 korona. Az oldalrakó aratógépeknél a szárak mindig a gép oldalán rakatnak le, úgy, hogy a rakott markok és az álló gabona közt a lovak és a gép részére elegendő hely marad. A metszőkészülék mögött perimével bíró szilárd gyűjtő-asztal fogja fel az elmetszett szárakat s ezen lesz a marok a gereblyével körülcsusztatva; a különböző szerkezetek főleg abban térnek el egymástól, hogy kapcsolt vagy szabad gereblyékkel bírnak; eltérést találunk továbbá a hajtó-műben, ugyanis a legtöbb e fajta gépnél a járó-kerék küllőire öntöttvasból való, belül fogazott koszorú van megerősítve, mely a gép állványában ágyazott vízszintes tengelyre erősített kis homlokkerékkel áll kapcsolatban. A vízszintes tengely másik végére kis kúpkerék van ékelve, mely a kés forgattyú tengelyére ékelt kúpkereket forgatja míg a rakó-gereblyék tengelye forgását a járó-kerék tengelyére ékelt kúpkerék és hajtott kerekei által nyeri. Jelesebb szerkezeteknél a járó-kerékre nincs fogas koszorú alkalmazva. hanem a forgás a főtengelyre erősített fogaskerékről tétetik át a kést mozgató kerékre, az egész kerékmű pedig por és piszok ellen, tokba van zárva. Célszerű egyszerűsítést mutatnak azok a szerkezetek, melyeknél a gereblyeszerkezet forgatására Hook-féle kulccsal, vagy még lánccal viszik át a mozgást. A szokásos szerkezeteket rajzmellékletünk mutatja be; ezeken kívül nálunk még Hofherr és Wood gépe örvendenek nagy elterjedésnek, melyek gyakorlati adatait alanti táblázatunkban szintén közöljük. Az ábrák közül Johnson «Continental» aratógépe mutatja, mily módon szokásos szállításnál ezen gépek gyűjtőasztalát és metszőkészülékét felbillenteni. Az oldalrakó aratógépek ára körülbelül 800 korona.

A kévekötő aratógépek metszőkészüléke megegyezik az eddig bemutatott szerkezetekével; a szár vezetésére majdnem általánosan vízszintes motolla szolgál. melyet kettős emeltyű-készülékkel a kocsis-ülésből lehet fölebb-lejebb vagy kijebb-beljebb beállítani, a metszőkészülék mögött két fahenger körül futó, végnélküli vászonból képezett gyűjtő asztal van, mely a metszett szárakat vagy követetlen, vagy egy elevátoron át a kötő készülékhez vezeti. Az elevátor ferde irányban futó s lécekkel bíró két, vagy mint újabban Wood gépénél alkalmazza, csak egy végnélküli vászonból képeztetik; utóbbi esetben szorító rostély nyomja a szárakat az elevátorhoz. A szár ekkép fölszállítva az u. n, kötő-asztalra hull alá, hol kévébe tömörítve és manilával vagy kenderrel körülkötve lesz. Ha, mint p. az Adriance-gépnél, az elevátor elmarad, a tömörítő karok közvetetlenül a gyüjtőasztalról markolják a szárakat. A kötött kévéket az aratógépek a földre vagy kévegyűtjő rostélyra ejtik, mely esetben a kévék a földön mindig soronkint fektethetők és kevesebb fáradsággal rakhatók keresztbe.

A külön mellékleten látható kévekötőgépek többnyire acélkerettel készülnek, az egyes alkatrészek; mozgatása az egyszerűség kedvéért láncátvitelel eszközöltetik, s pedig rendszerint a nagy járó kerék tengelyén ül a nagy hajtó-kúpkerék, melynek kapcsolt kereke tengelyén egy homlokkerék és két lánckerék ül. A homlokkerék közvetíti a késmozgató tengelynek forgását, a belső lánckerék a kötőkészülék, a külső pedig a gyüjtő asztal, elevátor és a motolla mozgatását végzi. A járó-keréknek emelésére és sülyesztésére, annak tengelyén ki; fogas kerekek ülnek, melyek a gép állványára erősített fogas szegmenten fel- és le mozgathatók; e tengely forgatására arra csavarkerék lehet erősítve amellyel kapcsolatos csavar kézi emeltyűvel for gatható körül. Szállításnál ezen rendkívüli szélességű gépeket, mint azt 7. ábránk is mutatja, keresztirányban szokás vontatni, mely célra két járó kerék lesz a gépkerethez erősített csapokra tolva.

Vajjon a marokrakó vagy kévekötőgép előnyösebb-e, erre azt felelhetnők, hogy mindegyik meg felel a maga helyén. Ott hol a gazdaság kellő tőkével rendelkezik, rendes ügyes gépésze van, el van látva kovács- és kerékgyártó műhellyel s nagy terjedelmü dülőkre terjednek a vetések, okszerűbb lesz a kévekötő. Viszont a kisebb gazdaságok kisebb tőkével, rendes gépész nélkül, célszerűbben használhatják a marokrakókat.

A kévekötők ára körülbelül 1500 korona. Úgy a marokrakók mint a kévekötők naponkint körülbelül 10 magyar holdat képesek letakarítani. Tájékozásul alanti táblázatokban közöljük nehány jobbnevű aratógép szerkezeti és munkaadatait..

Forrás: Pallas Nagylexikon