Árbocdaru

(ném. Mastenkrahn, ol. biga de alberare, angol. masting sheers), rendesen két erős szálfából felállított ágas, melynek segítségével a nehéz árboctörzseket a hajó fedélzetére hozzák és ottan a fedélzeti nyitásokon átdugva, a hajótőben levő fészekbe illesztik. Miután ilyen árbocdarunak felállítása a hajó fedélzetén igen hosszadalmas és nehéz munka, a tengerszertárokban a part mentén sulyos tárgyaknak, mint p. o. árboctörzsek, ágyúk, kazánok emelésére úgynevezett gémdaru van felállítva, mely gözerőre építve az árboc-törzsek beillesztési munkáját könnyen és gyorsan végezi. Ha azonban az árbocdarunak felállítása a hajó feddélzetén mégis szükséges, akkor két erős szálfát fektetnek egymásra keresztbe a födélzeten, a daru lábát képező két véget egészen a hajónak oldalfalazatáig széttolják, a szálfákat a keresztező ponton vastag kötéllel, lapos és keresztkötésekkel egymáshoz erősítik s a kötéseket a csuszás ellen odaszögezett fasarkokkal biztosítják. Minekutána, úgy a keresztkötésen, mint a szálfákon egy-egy a nehéz terhek felhozására alkalmas csigázó erősittetett meg, a fedélzetek alulról még vendég cölöpökkel megtámasztattak, a szálfák lábai alá fatalpak tétettek, a daru csigák és emelö rudak segítségével felállíttatik.

Forrás: Pallas Nagylexikon