Arbutus

L. (növ.), az Erikafélék génusza, fa- vagy cserjealakú örökzöld növények, bőrnemű, fogas levelekkel s többnyire ágas-bogas, fehér v. halavány rózsaszín virágokkal, gömbölyded húsos, kívülről szemcsés, ötrekeszű, sokmagú gyümölccsel. 10 faja van, leginkább É-Amerika nyugati partjain tenyészik. Dél-Európában Észak felé egész Tirol déli részéig, sőt Irlandban is, az A. Unedo L. (szamócabokor) terem; 1,3-1,6, sőt egész 5 méter magas bokor, hosszú babérnemű levelekkel, fehér v. pirosas, viasznemű virágokkal, melyek szép, csüngő fürtöt alakítanak. Gyümölcse gömbölyű, szemölcsös, skarlátpiros, de csak a következő esztendőre érik meg, tehát a virágokkal vegyest csüng a bokron. Megérve igen szép, de fanyar vagy savanyús-édes ízű, de sok belőle részegítőleg hathat és fejfájást okozhat, azért a görög és olasz nép már régóta nem eszi. Olaszországban szeszitalt főznek, Korzikán pedig bort szűrnek belőle. Díszcserjének is tartják, de a szabadban elfagy, üvegházban kell teleltetni.

Forrás: Pallas Nagylexikon