Arc

(facies, vultus). A fej (caput) elülső része; a lélek tükre: a szem, a szaglás szervei: az orr, a beszéd-organum: a száj, s oldalain a halló készület: a fül hordozója. Bőre alatt ugyane szerveket ellátó s egymással sokszorosan egybefüggő izomzata van, számtalan ideggel és edényággal ellátva, s a mimika legkülönfélébb kifejezésére éppen ezek a képletek teszik alkalmassá. A szem felső szélei fölött levő tájat vagyis a homlokot a közéletben még az archoz számítják, de az anatomiában a fejhez (koponyához) tartozónak veszik. Az egyes arc részek egymáshoz való szoros csatlakozása határozza meg az arc alakulását. Az arc színe megfelelő a többi test tájainak, csak oldalsó részei pirosabbak. Az arc formája és színe igen fontos, nemcsak a szépség, hanem a betegségek megitélésében is. Így a fakósárga szín: a rákos betegségre, a krétafehérszín: a tuberkulózisra, a fölötte piros arcszín: lázas izgatottsága vallanak. Az arcvonásokat az utódok igen sokszor öröklik. Az állatokban is felismerhetők, de főleg csak a magasabb rendűekben (emlősök) az arc vonásai. A szobrászatilag szép A.-ról l. Szobrászat.

Főszerepet játszik az A. nemcsak a lírában, mely kimeríthetlen fordulatokban dicsőíti és festi az emberi A.-ot de egyszersmind egyik legfontosabb eszköze a szinészetnek (l. o.) is. Ámbár ez utóbbiban a hang az mely a legtöbbet fejezi ki és leginkább szól a szívhez, mindamellett az A. leghathatósb támasza a hangnak. Nincs indulat, a haragtól kezdve az olvadozó szerelemig, a szilaj örömtől a legnyomasztóbb mélabússágig, mit az arcizmok kombinációjával ki ne lehetne fejezni. Van 50-60 külön A.-kifejezés, mi kifogyhatatlan anyagot nyújt a némajátékban. Az A.-vonások e sokféle külön mozgatásút és az árnyalatok egymásba való gyors átmenetét csak a sok gyakorlat adhatja meg. A színész A:-át rendkívüli mozgékonyságáról, leginkább pedig a felső ajk finom kidomborodásából lehet megismerni. Némelyik színész merev A.-izmú és csak kevés A.-játékot fejthet ki, ennek annál többet kell taglejtéssel és hanggal pótolnia. A. (lat. frons), vm. csapatnak vagy seregrésznek az ellenség felé eső oldala. Erődítéseknél és váraknál az alaprajzot képező sokszög egy-egy oldalát is frontnak, azaz arcnak nevezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon