Archeologia

(gör.), szó szerint régiségtan, régészet. Az A. név alatt tágabb értelemben az emberi nem civilizációjának történelmét értjük a fenmaradott emlékek nyomán, szűkebb értelemben a klasszikus népek emlékeinek régészetét, tehát a régi görögökét, rómaiakét és etruszkokét. Ezek az emlékek már a XIV. század óta magukra vonták a tudományos férfiak figyelmét s a humanisták lelkesültek a fenmaradt vagy időnként felfedezett épületek, érmek, feliratok, díszedények és szobrokért, melyek a klasszikusok illusztrációjául szolgáltak, s melyeket a régi írók munkáiból magyarázgattak. De mindezek a tanulmányok csak monografiák, nem pedig tudomány számba vehetők voltak, mígnem Winckelmann a múlt század második felében megitta a görög művészet históriáját, s ez alapvető munkájában roppant tudománnyal, finom ízléssel és példás stílusban az akkor ismert klasszikus régiségek felett (antikoknak nevezték a németek és franciák) úgy műbecsük, mint kronologiájuk szerint oly ítéletet hozott, mely alaptételeiben még most is érvényes. Ottfried Müller adta meg 1830-ban az új tudománynak a biztos bölcsészeti alapot és határozta meg logikus tagozását. Az A. ily szűkebb értelemben is több külön tudományra oszlik, a görög-római műtörténelemre az egigrafikára; vagyis a feliratok magyarázatának tanára, és a numizmatikára vagyis a régi érmészetre. Amint Champollion le jeune a huszas évek végén az egyiptomi hieroglifák oly titkát lángeszű kombináció, lelkiismeretes észlelet és tanulmány által felfedezte, s a Nílus-völgy számtalan emlékeit sok tudós vizsgálat tárgyává tevé, az egyiptomi A. v. rövidebben az egiptologia méltó helyet foglalt a klasszikus A. mellett. Erre következtek Botta, Layard, Smith és Rassam felfedezései és az ékirati feliratok olvasása, mely Grotefend nyomán Rawlinsonnak, Birchnek, Oppertnek és tanítványaiknak sikerült. Így keletkezett az assziriologia, vagyis az ékírás (kuneiform írás) népeinek A.-ja, mely azóta nagyszabásu tudománnyá fejlődött ki. Rossi alapította meg a római katakombák felásatásával, emlékeik kutatásával és kiadásával a keresztény A.-t, a skandináv tudósok pedig (Thomson, Worsaae, Hildebrand, Montelius) alapját vetették meg a történelem előtti, prehisztorikus vagyis őskori A. nak, melyet a klasszikus nyelvészek kezdetben mint a félig műveltek tudományát kigúnyoltak, most azonban egyenjogúságát az összes A. minden egyéb ágaival elismerni kénytelenek voltak, mint az emberi nem művelődése oly fokának tanát, melyből a klasszikus népek civilizációja is kifejlődött. L. még Ásatások.

Forrás: Pallas Nagylexikon