Archichlamydeae

(növ., «ősleplüek»), a különszirmú (többszirmú) és sziromtalan kétszíkűek (Choripetalae et Apetalae) együtt a virágzó növények legújabb rendszerében. A virág takaró részének a kifejlődése vagy alacsony fokon marad s pedig 1. egészen hiányzik, p. a fűzfáé; 2. csak egyrétű (monochlamydeus, lepel, perigonium) s ilyenkor v. hegyelevél vagyis kehelynemű (perigonium bracteoideum sive calycinum, kender) v. pedig sziromnemű (perigonium petaloideum seu corollinum p. a farkasalmáé, a pulykataknyáé); v. pedig a virágtakaró tökéletesebb és pedig 3: kétfajta: kehely és szirom, s ebben az esetben a belső kört több külön szirom alkotja (többszírmúak, váltszírmúak. szabadszírmúak, az igazi különszírmúak: a kehely lehet összenőve is p. a szegfűé); ezenkívül ez a kétrétü takaró v. egynemű (homochlamydeus) vagyis hasonló egymáshoz (sóska, Fuchsia) v. különnemű (heterochlamydeus), a belső t. i. színes, a külső zöld (kehely), amint leggyakrabban láthatni; 4. a virágtakaró kétféle, de a belső kör tagjai összenőttek, nehány növényen (lóhere, ákác), melynek a legközelebbi rokonai szabad szírmúak; végre 5. a takaró rész csak egyrétű, mert a belső kör létre nem jött p. a boglárkafélék sziromtalanjai: szellőrózsa, iszalag, gólyahír, kökörcsin stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon