Archimandrita

(gör.), a keleti egyházak nagyobb kolostorainak főnöke. Mióta szt. Pál a korintusiak atyjának (I. Kor. 4 15.) mondta magát, azóta a lelkészeket az egész ker. egy házban atyáknak nevezték. Ezen névvel illették azon remetéket is, kik maguk köré másokat gyűjtöttek. Miután azonban a püspökök is «patres»-eknek neveztettek az utóbbiak a kald «abbas» (apát) nevet nyerték. Ezen kald elnevezés mindazonáltal inkább a latin, mint a gör. egyházba ment át. Ez utóbbi mai napig A.-nak nevezi a kolostorok előljáróit (mandra a: m. zárt tér, kolostor, és igumenek a. m. előljárók). Az A.-nak lelki joghatósága nincs, csak fegyelmi. Magyarországon az archimandritát a kolostor választja a kánoni szabályok szerint, a püspök megvizsgálja, s ha: alkalmasnak találja, megerősiti.

Forrás: Pallas Nagylexikon