Arese-Visconti
Ferenc, gróf, olasz államférfiu, szül. Milánóban 1805 aug.
12., megh. Firenzében 1881 máj. 25. 1830. részt vett Mazzini fölkelésében,
melynek meghiúsulta után Svájcba menekült, hol Hortense hollandi ex-királynő
kastélyában, Arenenbergben, menedékhelyre talált. Itt ismerkedett meg Hortense
fiával is, a későbbi III. Napoleon császárral, kivel benső barátságot kötött.
1836-ban elkisérte a herceget amerikai utján. 1838. visszatérhetett
Lombardiába, hol a függetlenségi párthoz csatlakozott. Részt vett 1848-ban a
milanói felkelésben, és a szabadságharcban, annak leveretése után családjával
Piemontba menekült. Genova városa ekkor képviselőjévé, választotta. Ez idő óta
III. Napoleonnal és Cavour gróffal gyakrabban alkudozásokat folytatott,
melyeknek célja Lombardia felszabadítása volt. 1854-ben átköltözött Torinóba,
szenátor lett és kieszközölte a francia császárnál, hogy Piemont a krimiai
háborúban részt vehessen. 1859 rávette Napoleont, hogy Lombardia fölszabadítása
és Cavour lemondása után a további intervencióval hagyjon fel. 1864. arra birta
Napoleon császárt, hogy az úgynevezett szeptemberi konvenciót és az olasz kir.
udvarnak Torinóból Firenzébe való áthelyezését ne ellenezze, 1866. pedig
kieszközölte, hogy a császár a porosz-olasz szövetséget helyeslőleg tudomásul
vette és Velence átengedését sem ellenezte. 1866. a magánéletbe vonult. 1867.
elnöke volt a párisi világkiállításon az olasz bizottságnak. Három fia közül az
egyik, Marco, tagja az olasz parlamentnek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|