Arese-Visconti

Ferenc, gróf, olasz államférfiu, szül. Milánóban 1805 aug. 12., megh. Firenzében 1881 máj. 25. 1830. részt vett Mazzini fölkelésében, melynek meghiúsulta után Svájcba menekült, hol Hortense hollandi ex-királynő kastélyában, Arenenbergben, menedékhelyre talált. Itt ismerkedett meg Hortense fiával is, a későbbi III. Napoleon császárral, kivel benső barátságot kötött. 1836-ban elkisérte a herceget amerikai utján. 1838. visszatérhetett Lombardiába, hol a függetlenségi párthoz csatlakozott. Részt vett 1848-ban a milanói felkelésben, és a szabadságharcban, annak leveretése után családjával Piemontba menekült. Genova városa ekkor képviselőjévé, választotta. Ez idő óta III. Napoleonnal és Cavour gróffal gyakrabban alkudozásokat folytatott, melyeknek célja Lombardia felszabadítása volt. 1854-ben átköltözött Torinóba, szenátor lett és kieszközölte a francia császárnál, hogy Piemont a krimiai háborúban részt vehessen. 1859 rávette Napoleont, hogy Lombardia fölszabadítása és Cavour lemondása után a további intervencióval hagyjon fel. 1864. arra birta Napoleon császárt, hogy az úgynevezett szeptemberi konvenciót és az olasz kir. udvarnak Torinóból Firenzébe való áthelyezését ne ellenezze, 1866. pedig kieszközölte, hogy a császár a porosz-olasz szövetséget helyeslőleg tudomásul vette és Velence átengedését sem ellenezte. 1866. a magánéletbe vonult. 1867. elnöke volt a párisi világkiállításon az olasz bizottságnak. Három fia közül az egyik, Marco, tagja az olasz parlamentnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon