Argentit

szulfid ásvány, ezüstszulfid (Ag₂,S), a legfontosabb ezüstérc; ezüttartalma 87,1%. Feltünő tulajdonsága a lágysága, amiért is a magyar bányászok Lágyezüstércnek nevezték el, megkülönböztetésül a sztefanittól, amely az ő ridegezüstércük. Kristályai szabályos rendszerbeliek; legközönségesebb alakja a hexaéder magában v. oktaéderrel kombinálva. A kristályok kiképződése ritkán rendes, többnyire torzult. Vékony lemezekben vagy mint bekérgezés is található, leginkább azonban ágasbogas formákban, vaskosan is. A moh és egyéb forma utánzó alakjai valószinüleg pszeudomorfózisok ezüst után. K. 2-2,5; fs. 7-7,4. Feketés szürke fémfényü. Hazánkban Selmecen és Körmöcön bányásszák; Európában Freibergben (Szászország) van legtöbb belőle, továbbá Schneeberg Annaberg, Johanngeorgenstadt vidékén. Peru, Chile, Mexikóban szintén. A hires Comstock-telér Nevadában, amelynek bámulatos vastagsága 150-190 méter, egyéb ezüstércek mellett sok A.-et is szolgáltat. A selmeci és körmöci A.-et gyakran borítja pirit; sok helyen az A. pirargiritból képződik mi pszeudomorfózisokon néha szépen tanulmányozható, de észleltek eseteket, melyekben az A. változik át pirargirittá. Az A.- tel összetételre megegyezik, tehát vele dimorf az akantit (l. ezt). Az A. már a XVI. században ismeretes volt, de nevét Haidingertől kapta; ezüst tartalmát jelezi. Werner üvegércnek (Glaserz) nevezte. Kremmer szerint az Akantit sem egyéb A.- nál (Math. és Termt. ért. 1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon