Argonauták

az Argó hajón Kolchiszba az aranygyapjuért evező hajósok. Az A. menetének mondája a trójai háborúé mellett a legismeretesebb és egyes részleteiben is legbővebben feldolgozott görög mitosz. Legegyöntetüebben mégis Apollónios Rhodios dolgozta fel 4 énekből álló «Argoltautika» c. eposzában. Szerinte az A. vállalatának indító oka és története a következő volt. Peliasnak Iólkos királyának megjósolták, hogy egy egy saruval a lábán szine elé kerülő férfiú lesz halálának az oka. Midőn unokaöccse Iásón hosszú távollét után ismét Iólkosba jő, az Anauros folyó átgázolásakor egyik saruja az iszapban veszett. A megrémült Pelias tüstént megparancsolja neki, hogy Kolchiszba utazzék s elhozza számára az arany-gyapjút. Az Athénétől kegyelt Iásón az Argó hajón (lásd ott) útra kel, miután vállalatához Görögország első daliáit nyerte meg bajtársakul. 56-od magával eredt útnak Pagasai kikötőjéből, vele voltak Héraklés, Kastór és Polydeukés, Zétés és Kalais, az énekes Orpheus, Akastos, Pelias fia, Bútés, Teleón fia, Hylas, Theiodamás fia, Telamón, Aiakos fia, Aiás atyja, Idmón, Abás fia, Lynkeus, Aphareus fia, Meleagros, Oineus fia, a kalydóni vadász, Péleus, Achilleus atyja, Erginos, Poseidón fia, Iphiklos, Phylakos fia stb. Héraklést választották meg vezérökül, de ő Iásón kedvéért lemondott a vezérletről. Orpheus éneke és játéka mellett több napig hajózva, először hosszabb időre Lemnosz szigetén kötnek ki, melynek lakosai, a férjeiket meggyilkolt lemnoszi nők őkettrákoknak tartva, ellenséges indulattal készülnek fogadni, de Aithalidés hírmondó közbenjárására kedves vendégeikűl tekintik s őket véglegesen maguknál is tartják vala, ha a hajón visszamaradt Héraklés a dőzsölő hősöknek eszökbe nem juttatja vállalatuk végcélját.

Miután Szamotrákén a kabeirok misztériumába beavattatták magukat, a Hellészpontoszon át Propontiszba, Kyzikqs szigetére érnek, melynek ugyanolyan nevü királya őket barátságosan fogadja. Az innen való elindulásukat követő éjszakán megfordult szél őket Kyzikosra visszaveti, melynek lakosai rájuk nem ismervén, őket megtámadják. A küzdelemben lásón elejti Kyzikost. A győztes A. három napig halotti ünneppel engesztelik vendéglátójuk halálát. További utjukban a Kioson való kikötésük alkalmával észreveszik Hylás eltüntét, kit Pégai forrásának nimfái magukhoz a vízbe vontak le. Héraklés és Polyphémos fölkeresésére indulnak s igy a kedvező széllel tovább evezett Argóról lemaradnak. Most az A. Amykosnak (l, o.) a bebrykek királyának országába jutnak, hol Polydeukés a királlyal birokra megy és legyőzi. A Boszporus szorosa elött Phineusra, a vak jövendőlátóra akadnak, kit Zétés és Kalais megszabadítanak a harpiáktól, melyek ételeit elragadozni és berondítani szokták. Hálából Phineus megjósolja nekik az útjuk folyamán őket fenyegető veszélyeket és tanácsokkal látja el őket. Innen szerencsésen tovább utaznak az összecsapó sziklák, az ú. n. symplegasokon keresztül a Pontosba, a maryandinok országába, azután Sinópé, a Halys és Iris folyók mellett el Arétias szigetére, hol az undok arési madarakat pajzsaik összeverdesése által űzik el. Több néptörzs földje mellett elhajózva, végre olchiszba érnek. A kérelmök merészsége miatt haragra fakadó Aiétés csak azon feltétellel kész az aranygyapjat az A.-nak kiszolgáltatni, ha Iásón teljesíteni képes azon feladatokat, melyeket Aiétés neki kitűzend. Az e tűzpróbát megelőző éjjel az isteni sugallatból Iásónba beleszeretett kuruzsló királyleány, Médeia, megvallja az A. vezérének szerelmétéa átadja neki a tűztől és vastól óvó prométheusi kenőcsöt, mellyel Iásón, mintán megfürdött, teatét bekeni. Rákövetkezö nap reggelén Aiétés az Arés mezején megtéteti Iásónnal a próbát. Két tüzes lehelletü bikát kellett eke elé fognia, velök az ugart beszántania s a barázdákba a Kadmos sárkányfogait vetnie. A sárkányfogakból pedig estére talpig acélba öltözött férfiak keltek ki, kik Iásónt megtámadják vala, ha Médeiának az éjjel adott tanácsára nagy követ nem dob közéjök, mire a harcosok részben egymást kölcsönösen ejtik el, részben Iásóntól öletnek meg

Az aranygyapjú kiadását halasztó Aiétés erre éjjel katonáival tanácskozik, hogy miként veszthessék el az A.-at. De ugyanazon éjjel Iásón és Médeia Arés szent berkébe mennek, hol a királyleány a gyapjút őrző sárkányt elaltatja, Iásón a tölgyfára függesztett gyapjút leveszi a Médeiával együtt hajójára szökik. A kolchisziak reggel az A.-nak csak hült helyöket találják, mindazonáltal két részre oszolva, őket űzőbe veszik. Az Aiétés fia, Absyrtos vezetése alatt megindult raj elébe is kerül az A.-nak, kik erre kiegyezkedni hajlandók. De a Médeiától az éjjel tőrbe csalt Absyrtost Iásón orozva megöli s rá bajtársaival hajóján tovamenekűl. A kolchisziak ezen csapata nem üldözi őket tovább, hanem Aiétés haragjától való félelmében az epiruszi partvidéken telepszik le, míg az A.-at kedvezőtlen szelek Kerkira szigetére vetik, hol az Argó hajó tudtúl adja nekik, hogy Zeus kivánatára fel kell keresniök Kirkét, hogy ez őket az Absyrtos meggyilkolásáért terhelő vétek alól feloldja. Igy tehát beeveznek az Eridanosba (Pó) s belőle a Rhodanosba, melyen végig hajózva a tyrhéni tengerbe jutnak s Aia szigetére érnek Kirkéhez, ki őket a bűnvád alól felmenti, de azután útnak is ereszti. A phaiákok szigetére Alkinoos királyhoz értökben találkoznak az őket üldöző kolchisziak másik rajával, kik a királytól Médeia kiadatását követelik. Miután Alkinoos elhatározza, hogy Médeiát csak azon esetben szolgáltatja ki a kolchisziaknak, ha Iásón még nem vette őt nejéül, a királyasszony Arété, még az éjjel, mikor férje ez elhatározását meghallja, egybekeleti lásónt Médeiával. A hét napi pihenés után ismét tengerre kerekedett A.-at közel hazájukhoz egy hatalmas vihar a Sirtys zátonyaira veti, honnan hajójukat vállukra véve, a tritóni tóhoz viszik; innen Tritón segítségével a tengerbe érnek. Krétán és Egina szigeten való rövid tartózkodás után, elvégre a pagasaii révbe érnek.

Apollónios Rhodioson kivül megénekelték az A. vállalatát Pindaros egy pythiai győzelmi dalában, Antimachos Lydé c. költeményében, Aiechylos a vállalat három epizódját három, most töredékes tragédiában; több elveszett darabja Sophoklésnek, Aristophanés és Alexisnek az A. mondájának egy-egy részletét tárgyazzák. A későbbkori eposzköltők közt Kallimachos említendő, s egy, Orpheus neve alatt járó, ránk maradt eposz. A hisztorikusok is sokat foglalkoztak e népszerű mondával, kezdve Hérodotoson, mytilénéi Dionysiosig. A rómaiaknál Acciusnak volt egy A. c. drámája, mig Varro Atacinus és Valerius Flaccus (l. o.) Apollonios Rhodios eposzát ismertették meg honfitársaikkal. A mitoszból sokan pusztán természeti jelenséget magyaráznak ki, napfelkeltének és napnyugtának allegoriáját. Mig ismét már Strabón görög iró, a mitosznak históriai magvát iparkodott kifejteni. S valószinű is, hogy miként a trójai háború, az A. vállalata is a Pontos Euxeinos keleti partvidékén ősi időkben tőrtént görög gyarmatosításnak (v. talán aranykeresésnek) mitoszi vonásokkal kirajzolt históriája, mely mint ok nélkül hiszik, egy természeti jelenségeket magyarázó napmitosszal forrott össze. Az ilyen ősi és különféle vonásokban gazdag mitosz természetesen kedvelt tárgya volt az ókori képzőművészetnek, domború-műveknek, valamint festményekének egyaránt. Kydiasnak volt egy az A. hajózását tárgyazó festménye, melyet Hortensius szónok 144,000 sestertiuson tusculumi háza számára megvett. Főmunka Stender-é: De Argonautarum ad Colchos usque expeditione fabulae historia critica. (Kiel 1874) és Roscher Lexikon für griechische und römische Mythologie. l. a. 503-507. l.

Forrás: Pallas Nagylexikon