Ágoston, spanyol államférfiú, szül. Ribadesellában Asturiában 1776 aug. 28., megh. Madridban 1844 márc. 23. Jogot hallgatott Oviedoban, s utóbb Madridban az Interpretacion de lengnas osztályában kapott alkalmazást. A kormány fontos ügyekben küldte Portugáliába és Londonba. 1808. a hazafiakhoz csatlakozott s Cadizban a cortes tagja lett. Ő szerkesztette azt a híres jelentést, melyet az alkotmány tervezetének kidolgozásával megbizott bizottság tett (1812). Ékesszólásáért d divino-nak nevezték. Midőn VII. Ferdinánd visszatértével az abszolutisztikus reakció megindult. A. több elvtársával együtt fogságba került s a király által tiz évi fegyházra itéltetett. Embertelen bánásmódban részesült, mig végre az 1820. forradalom neki is meghozta a szabadságot. A király belügyminiszterré tette; de már 1821 márc. 1. visszalépett s mint a mérsékelt párt vezére az 1811. alkotmány buzgó védője lett. Mikor a király 1823. francia intervenció folytán az alkotmányt fölfüggesztette, A. Angolországba menekült, ahonnan csak az 1832-ki közbocsánat kihirdetése után térhetett vissza. Több ízben a cortesbe választották, mely őt az elnöki székbe emelte. Miniszterséget vállalni nem akart. 1837. az új szenátus tagja lett s midőn Mária Krisztina a megtámadott kormányzóságot letette ez állásra Espartero mellett A.-nak volt a legtöbb kilátása. A cortes 1841 jul. 10. Izabella királynő gyámjává tette, de A. már 1843. leköszönt e hivataláról. (Baumgarten, Gesch. Spaniens II.)