Argyll

(olv. argájt), skót nemesi cím, mely 1457 óta a Skóciába bevándorolt Campbell anglonormann nemzetségnek fejét illette meg. V. ö.: The house of A. and the collateral branches of the clan Campbell (Glasg. 1871). Encyclopaedia Britannica, II. köt. és Stephen: Dictionary of Nation. Biogr. II.

E címet viselők legkiválóbbjai ezek:

1. Archibald marquis, szül. 1598., megh. 1661. I. Károly I 1636. a skót lord-kancellárság betöltése alkalmával mellőzte, mire az ellenzékhez csatlakozott s mint a szigorú preszbiteriánusok egyik vezére az 1638-41. skót zavarokban főszerepet vitt. Károly utóbb marquis-vá tette (1641), mégis harcolt a királypártiak ellen. 1645. azonban ezektől megveretett. Ekkor Cromwellhez csatlakozott s a köztársaság ügyét szolgálta. Csak akkor működött II. Károly skót királlyá való megválasztatása érdekében, mikor ez a teljes vallásszabadságot biztosította. 1651-ben a restauráció alkalmával ugyan kegyelmet kapott II. Károlytól, de a skót parlament ennek dacára mint hazaárulót halálra itélte. (1661 máj. 27.)

2. A. Archibald, gróf; az előbbinek fia, buzgó royalista, Cromweil alatt börtönben sinylett s a restaurációig fogságban maradt. II. Károlytól visszakapta ősi birtokainak nagy részét s a királyi testőrség parancsnoka lett. Szigorú preszbiteriánus érzelmei dacára a Stuartok híve volt, de mikor a yorki herceg, Skótország helytartója, 1681. oly esküt követelt tőle, mely a covenant ellen irányult, A. az esküt megtagadta. Erre mint felségárulót halálra itélték. Frizlandba menekült, ahol II. Jakab trónraléptéig (1685) visszavonultan élt. Ekkor más kivándorlókkal szövetkezve, Skóciában termett, hogy a covenant párt híveivel a kor

mányt megbuktassa. Terve azonban kitudódott, A.-t elfogták s Edinburgban a már előbb hozott itélet alapján 1685 jun. 30. lefejezték.

3. A. Archibald, herceg, az előbbinek fia, az 1689. forradalom után visszakapta atyjának címeit és birtokait. 1701 jun. 23.-án hercegi rangot is kapott.

4. A. John, az előbbinek fia, szül. 1678 okt. 10., megh. 1743. Flandriában harcolt 1706-ban Marlborough alatt, majd Spanyolországban 1711-ben. Engedetlenség miatt elbocsátották de I. György alatt Skóciában ismét királyi szolgálatba lépett; megverte a jakobitákat 1715-ben Dumblane mellett, s főrésze volt Walpole miniszternek megbuktatásában. A következő tory miniszteriumban tárcát vállalt. Miután már 1705-ben angol pairré és greenwichi herceggé lett, 1718-ban főtáborszernaggyá nevezték ki

5. A. György John Douglas Campbell, szül. 1823 ápr. 30. Még mielőtt 1847-ben atyjának címeit és rangjait örökölte, mint író, államférfiú és szónok tüntette ki magát. Élénk részt vett a skót preszbiteriánus egyház vitáiban a kegyúri jog felett. Az edinburghi Royal Society és a londoni geologiai társaság-elnöke, a British Museum trustee-je, a st: andrews-i egyetem kancellárja (1851) és a glasgowi főiskolának lord-rektora volt (1854-55). 1852-ben mint főpecsétőr a kormány tagja lett. 1855. jan. beadta lemondását, azonban a kabinet ujjászervezésekor 1855 februárban ismét átvette a főpecsétőri hivatalt s a titkos tanács tagja lett. Palmerston alatt 1855-ben főpostaigazgató volt. 1859-ben ismét elnyerte a főpecsétőri hivatalt. A Gladstone-kabinetben mint indiai államtitkár működött 1868-74-ig. Az ujonnan megalakult Gladstone-kabinetben ismét főpecsétőr lett 1880-ban. Hivataláról azonban 1881-ben lemondott, mivel a Gladstone által benyujtott irországi bill-t nem helyeselte. Azóta a whig unionista pártnak, mely a Home-Rule kérdés miatt a whig párt zömétől elszakadt, és a tory miniszteriumot támogatja, egyik legbefolyásosabb tagja. Művei közül megemlítendők: Presbytery examined (Edinburg 1848); Essay on the ecclesiastical history of Scotland (2 kiad., Bost. 1849); India under Dalhousie and Canning (Lond. 1865); The reign of law (1866, 3. kiad. 1871); Primeval man (1869); The eastern question (1879 2 köt.)

6. A. John Douglas Sutherland Campbell, marquis of Lorne, az előbbinek fia s hercegi címének örököse, szül. 1845 aug. 6. Tanulmányait Cambridgeben végezte. Amerikai utazásáról ( 1866) érdekes művet irt; 1868-ban képviselő lett s a szabadelvűekkel szavazott. 1871 márc. 21-én nőül vette Lujza hercegnőt, Viktória királynőnek 4-ik leányát, aki 1848 márc. 18-án született. E házasság nagy feltünést keltett, mert 500 év óta nem történt, hogy királyi hercegnő a birodalom egyik alattvalójához ment volna férjhez. Azonban az országban osztatlan tetszésre talált e házasság. A. Kanada kormányzója volt 1878-1883-ig, amikor egészségére való tekintetből visszatért Angolországba.

Forrás: Pallas Nagylexikon