Aristarchos

1. a görögök legjelesebb kritikusa és grammatikusa, a bizanci Aristophanés tanítványa. Született Szamotrákén és élt Kr. e. 222-től 150-ig. Korán Alexandriába kerülvén, ott Ptolemaios Philométór fiának nevelője s az alexandriai könyvtár igazgatója lett. Ptolemaios Physkónnak, ki növendékét meggyilkoltatta, uralkodása alatt A. kénytelen volt Rodusba menekülni, hol meg is halt. Munkássága az összes főbb görög költőkre terjedt ki, de legfőképen Homéros költeményeire. Mint a homérosi nyelvnek, metrikának és régiségeknek zseniális ismerője, megállapította kritikai alapon a homérosi énekek szövegét, melyet az Iliászhoz irt, 454. számu velencei hires kéziratban ránk jutott régi szkolionokból kifejtett Lehrs nyomán (De Aristarchi studiis Homericis, Regimontii 1865, 2. kiad.) Ludwich, Aristarchs Homerische Textkritik c. két kötetes munkájában (Lipcse 1884. 1885.). Homérosnak jelenkori kiadásai nagyobbrészt az általa felállított kritikai elvek szerint készülnek. Feje és megalapítója volt az ú. n. aristarchosi iskolának, az Aristarcheusok-nak, kik közül legnevezetesebbek Didymos, Aristonikos és Pamphilos voltak. Mindezek az alakokban való szabályosság, az analogia álláspontjára helyezkedtek. Manapság A. alatt éles eszü, kérlelhetetlen kritikust szoktak érteni s különösen Bentleynek adják e melléknevet. 2. A., görög csillagász Szamoszból, Kr. e. 270 körül élt. A Napot a világegyetem középpontjába helyező, vagyis heliocentrikus világrendszernek képviselője az ó-korban. Archimédés «homokszámítás» c. művében mondja róla, hogy a világot sokkal nagyobb méretünek képzelte, mint a többi csillagászok. Szerinte a Nap és az álló csillagok mozdulatlanok, holott a Föld körpályán a Nap körül kering. Plutarchos «A holdbeli ábrázatról» c. dialogusában meséli, hogy Kleanthés A. ellen a vallástalanság vádját emelte, minthogy ez tanította, hogy a Föld az egyenlítőhöz ferde körben a Nap körül mozog s egyidejüleg tengelye körül forog. Művei közül csak egy maradt fen, melynek címe: «A Nap és a Hold nagyságáról és távolságáról» (Wallis adta ki Oxford 1688). Ebben elmés geometriai módon akarja a Hold és a Nap távolságának viszonyát azon szög segítségével meghatározni, melyet az észlelő szeméből a két égi test középpontja felé vont egyenesek abban a pillanatbán képeznek egymással, midőn a Hold korongjának éppen fele ki van világítva. Minthogy ez a szög azonban csak 10 ívperccel különbözik a derékszögtől, A. pedig azt 87 fokunak találta, szerinte a Hold távolsága a Napéhoz 1: 18-tól 1: 20-ig volna, holott az igazi viszony 1: 344-hez.

Forrás: Pallas Nagylexikon