Aristeas
1. prokonnézusi származású görög epikus a Kr. e. VII. század
végéről, ki az északi népek között utazván, tapasztalatait élénk képzelemmel
kicifrázva, egy 3 könyvben megirt műben rakta le, mely főképen a félszemü
arimaspokról regél csudadolgokat. A költeményből nem maradt ránk semmi sem.
2. A. Krotónból, Pythagoras tanítványa,, aki elvette P.
leányát s utódja lett. Ez az A. megkülönböztetendő egy másik A.-tól
(Pseudo-Aristeas), aki állítólagos szerzője egy Philokratéshez intézett
levélnek, melyben a Szentirásnak a hetven (vagy hetvenhét) tolmács által miként
történt fordítását mondja el. A. e szerint Ptolemaios Philadelphos egyiptomi
királytól azt a parancsot vette, hogy Eleazár főpaptól Jeruzsálemben kérjen
szent könyveket s fordítókat. A levél hamis és tele van mesékkel. A
Hasmonaeusok idejében keletkezhetett. A levél irója már teljesen jártas a
Szentírás allegorikus magyarázatában.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|