Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Aristophané... ----

Magyar Magyar Német Német
Aristophané... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Aristophanés

1. a görögök legszellemesebb vigjátékírója s minden idők egyik legnagyobb költője. Szül. körülbelül 450 táján Kr. e. Athén városának Kydathénaieus nevü kerületében. Élete viszonyairól igen keveset tudunk, azt is jobbadán darabjaiban elszórt szubjektiv megjegyzéseiből: hogy korán vénült, s mint szenvedélyes politikus. lelke egész hevével a béke- és arisztokratapárthoz szegődött, melyet politikai vígjátékaival fáradhatatlanúl támogatott. 427-től egész 388-ig az athéniek poeta laureatusa volt, elkényeztetett költője a közönségnek épp úgy, mint így nevezi öt Goethe mosdatlan kedvence a gráciáknak. 385 körül bekövetkezett halálával letünt az általa legszerencsésebben képviselt és tökéletessége tetőpontjára emelt attikai régi komédia uralma, de azért még sokáig nevetett darabjain Alexandria és Róma szinházi közönsége.

Összesen 44 vigjátékot irt, melyekből a régiek 4-et elvitattak tőle. Ránk egyebekből való töredékeken kivül 11 darabja jutott. Ezek közül legelőször kerültek szinre
1. az Acharnaiiak. 425-ben Kallistratos által a Lénaia ünnepén, mint első díj jal koszorúzott pályamű (legjobb különkiadása Blaydes-től, Halle 1887). Benne pellengérre állítja a demagógokat s bujtogatókat Kleón s Lamachos személyeiben.
2. A Lovagok, mely darabban 424-ben a szerző maga is fellépett Kleón szerepében. Feltünteti benne a Kleóntól könnyen pórázon vezetett népet, a démost, a hízelgés rabjaként.
3. A Felhők, mely 423-ban a Dionysiákon került színre, de nem mai, lényegesen átdolgozott alakjában (jó magyarázatos német kiadása Teuffel-Kühler-től, Lipcse 1888), a szofisták uj nevelési irányát gúnyolja, és annak főképviselőjéül Sókratést, kinek Athén utcáin eléggé ismeretes komikus külső megjelenése hálás alaknak tatszék A.-nak.
4. A Darazsak, melyet 422-ben adtak elő a lénaiákon; politikai vigjáték a pörlekedni szerető athéniek és Kleón ellen irányzott célzattal. (Racine 1668-ban irt «Les Plaideurs» c. vigjátéka A. e darabjának a XVII. század francia igazságszolgáltatása visszásságait ostorozó sikerültutánzata.)
5. A Béke, 421-ben a Dionysiákon került szinre, s a Nikias békéjének bekövetkeztére készíté elő a hallgatókat. Élcben és cselekedetben a leggyöngébb darabja (kiadta a «Darazsakkal» együtt Richter, Berlinben, 1860 és 1858).
6. A Maclarak, előadatott a Dionysiákon 414-ben, s habar hallgatói előtt közepésebb sikert aratott, az utókor nem győzi eléggé magasztalni érte költőnket. Szülővárosa kalandos tervezgetéseit parodizálja benne.
7. Lysistraté, mely 411-ben a lénaiákon került színre; a nőkkel oldatja meg az őket a nemi élvezetükben megrövidítő háborúnak miként való meg, szüntetése kérdését.
8. A Thesmophoria-ünneplő nők, mely az előbb említettel ugyanegy évben s alkalommal adatott elő; gáncsolja a ferde irányt, melyet a tragédia Euripidés fellépése óta követ.
9. A Békák, színre hozatott 405-ben a lénaiákon, s nemcsak első díjra érdemesíttetett, hanem második színrehozatalra is; a régi jó időknek, az ősi erénynek s annak dicső képviselője, Aischylosnak dicséretét hirdeti. (Külön kiadása Fritzsché-től, Zürich 1845.)
10. A Gyülésező nők, melyet 389-ben adtak elő a lénaiákon; nevetségessé teszi a peloponnézusi háboru óta felburjánzott szocialisztikus és kommunisztikus eszméket. Az asszonyok kezükbe kerítik az uralmat, de midőn a férjközösség elvét érvényesíteniök nem sikerül, ismét lemondanak az államügyek vezetéséről.
11. Plútos (a gazdagság megszemélyesítése), először 408-ban, ránk jutott átdolgozott alakjában 388-ban került színre; az egyedüli darab, mely politikai tendencia és célzások nélkül való, ellenben társadalmi ferdeségek ostorozója.

A.-t jellemzik a kifogyhatatlan, akár finom, akár pórias, de mindig megkacagtató élc és a politikai, társadalmi állapotoknak, valamint az emberi gyöngeségeknek kiméletlen fölfedése és szilaj jó kedvvel való festése. Célja erkölcsi: a félszegségek megnevettetésével az államot, a társadalmat és az egyént megjavítani. Nyelve majd köznapias, piaci; majd ismét, hol a szükség megkivánja, erőteljes, bájos, lendületes. Szókincse minden görög költőénél gazdagabb és mégis a tiszta atticizmusé. Verselése a dialogusban könnyed, laza, a karszakaszokban ellenben szigoru és művészies. A dialogusban az iambikus trimetert, a karrészletekben az anapesztikus tetrametert alkalmazza. (Összes darabjainak legujabb kiadása Blaydes-től Halis Saxonum 1886, 2 k.-ben, a fölötte érdekes összes szkolionokkal Dindorf-tól, Oxf., 1858, 3 k.-ben. Magyarra való kongeniális híres fordítását (melyre nézve összehasonlítandó Imre S-tól Arany János és A. a Bud. Szemle 1885. évf.-ában), Arany János adta Budapest 1880. 3 k.-ben (és Összes munkái 7. és 8. kötetében). E fordításhoz bővebb bevezetésképen szolgál Kont I. értekezése: A. (Bpest 1880, Olcsó könyvtár). V. ö. még: Müller-Strübing, A. und die historische Kritik (Lipcse 1873) és Boros Gábor A.-értekezéseit (az Egyet. Philol. Közlöny 1880., 1890., 1891. és 1892. évfolyamaiban). Kont I.: Aristophanes vallási szempontból. Egyet. Phil. Közl. 1880. évf.; Pozder K..: A. Acharnaiak 100 és 104. vers. U. o. 1880.; Veress Ignác: A. és a «békák» c. vigjáteka, Pest, 1868; Couat: A. et 1"ancienne comédie attique. Páris 1891; Zuretti: Analecta Aristophanea, Torino 1891; Bakhuysen: De parodia in comoediis A. Utrecht, 1877. Lexikon készülőben Bachmanntól; Martin: Le scolies du manuscrit d"Aristophane á Ravenne. Páris, 1882. Mellékelt ábránk A: nak Rómában őrzött fejszobrát mutatja be.

2. A., a bizanci, jeles görög grammatikus és kritikus, szül. körülbelül 262-ben Kr. e. és meghalt 184-ben. Korán Alexandriába kerülvén, ott Kallimachos és Zénodotos vezetése mellett filologiai tanulmányoknak élt; utódja volt Apollónios Rhodiosnak az alexandriai könyvtárigazgatói hivatalában.

A könyvtár irodalmi anyagának rendezésében, a Kallimachos által készített irói életrajzoknak kritikai felülvizsgáképaláírás: Aristophanés. lásában, és a főbb görög költőknek, különösen Homéros, Pindaros és komédiairó névrokona és Platón műveinek kritikai kiadásában rejlik maradandó érdeme. De legnagyobb érdeméül felrovandó a lírikus költők s nevezetesen Pindaros művei nehéz versnemeinek a legkiválóbb metrikai ismeretékre valló felosztása. Ezért sok jelenkori görög irodalomtörténész föléje helyezi Aristarchosnak, tanítványának. Munkásságának töredékeit a különböző szkolion-gyüjteményekből kifejtette Nauck, Aristophanis Byzantii ... fragmenta (Halle S. 1848).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is