Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Aristophanés1. a görögök legszellemesebb vigjátékírója s minden idők egyik legnagyobb költője. Szül. körülbelül 450 táján Kr. e. Athén városának Kydathénaieus nevü kerületében. Élete viszonyairól igen keveset tudunk, azt is jobbadán darabjaiban elszórt szubjektiv megjegyzéseiből: hogy korán vénült, s mint szenvedélyes politikus. lelke egész hevével a béke- és arisztokratapárthoz szegődött, melyet politikai vígjátékaival fáradhatatlanúl támogatott. 427-től egész 388-ig az athéniek poeta laureatusa volt, elkényeztetett költője a közönségnek épp úgy, mint így nevezi öt Goethe mosdatlan kedvence a gráciáknak. 385 körül bekövetkezett halálával letünt az általa legszerencsésebben képviselt és tökéletessége tetőpontjára emelt attikai régi komédia uralma, de azért még sokáig nevetett darabjain Alexandria és Róma szinházi közönsége. Összesen 44 vigjátékot irt, melyekből a régiek 4-et
elvitattak tőle. Ránk egyebekből való töredékeken kivül 11 darabja jutott. Ezek
közül legelőször kerültek szinre A.-t jellemzik a kifogyhatatlan, akár finom, akár pórias, de mindig megkacagtató élc és a politikai, társadalmi állapotoknak, valamint az emberi gyöngeségeknek kiméletlen fölfedése és szilaj jó kedvvel való festése. Célja erkölcsi: a félszegségek megnevettetésével az államot, a társadalmat és az egyént megjavítani. Nyelve majd köznapias, piaci; majd ismét, hol a szükség megkivánja, erőteljes, bájos, lendületes. Szókincse minden görög költőénél gazdagabb és mégis a tiszta atticizmusé. Verselése a dialogusban könnyed, laza, a karszakaszokban ellenben szigoru és művészies. A dialogusban az iambikus trimetert, a karrészletekben az anapesztikus tetrametert alkalmazza. (Összes darabjainak legujabb kiadása Blaydes-től Halis Saxonum 1886, 2 k.-ben, a fölötte érdekes összes szkolionokkal Dindorf-tól, Oxf., 1858, 3 k.-ben. Magyarra való kongeniális híres fordítását (melyre nézve összehasonlítandó Imre S-tól Arany János és A. a Bud. Szemle 1885. évf.-ában), Arany János adta Budapest 1880. 3 k.-ben (és Összes munkái 7. és 8. kötetében). E fordításhoz bővebb bevezetésképen szolgál Kont I. értekezése: A. (Bpest 1880, Olcsó könyvtár). V. ö. még: Müller-Strübing, A. und die historische Kritik (Lipcse 1873) és Boros Gábor A.-értekezéseit (az Egyet. Philol. Közlöny 1880., 1890., 1891. és 1892. évfolyamaiban). Kont I.: Aristophanes vallási szempontból. Egyet. Phil. Közl. 1880. évf.; Pozder K..: A. Acharnaiak 100 és 104. vers. U. o. 1880.; Veress Ignác: A. és a «békák» c. vigjáteka, Pest, 1868; Couat: A. et 1"ancienne comédie attique. Páris 1891; Zuretti: Analecta Aristophanea, Torino 1891; Bakhuysen: De parodia in comoediis A. Utrecht, 1877. Lexikon készülőben Bachmanntól; Martin: Le scolies du manuscrit d"Aristophane á Ravenne. Páris, 1882. Mellékelt ábránk A: nak Rómában őrzött fejszobrát mutatja be. 2. A., a bizanci, jeles görög grammatikus és kritikus, szül. körülbelül 262-ben Kr. e. és meghalt 184-ben. Korán Alexandriába kerülvén, ott Kallimachos és Zénodotos vezetése mellett filologiai tanulmányoknak élt; utódja volt Apollónios Rhodiosnak az alexandriai könyvtárigazgatói hivatalában. A könyvtár irodalmi anyagának rendezésében, a Kallimachos által készített irói életrajzoknak kritikai felülvizsgáképaláírás: Aristophanés. lásában, és a főbb görög költőknek, különösen Homéros, Pindaros és komédiairó névrokona és Platón műveinek kritikai kiadásában rejlik maradandó érdeme. De legnagyobb érdeméül felrovandó a lírikus költők s nevezetesen Pindaros művei nehéz versnemeinek a legkiválóbb metrikai ismeretékre valló felosztása. Ezért sok jelenkori görög irodalomtörténész föléje helyezi Aristarchosnak, tanítványának. Munkásságának töredékeit a különböző szkolion-gyüjteményekből kifejtette Nauck, Aristophanis Byzantii ... fragmenta (Halle S. 1848). Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|