Aristoxenos

Tarentumbol, közvetetlen tanítványa Aristotelésnek, 350 körül Kr. e. élt Athénben. Zenésznek a fia s egyike a legrégibb görög zeneiróknak. A harmonika elemei c. műve, habár hézagosan s elrontva, fenmaradt (Marquardt 1869. fordította németre s magyarázta). Zenei elmélete kihatott filozofiájára is; azt tanította hogy a lélek épp úgy a test részeinek viszonyából származik, mint a harmonia a hangok közti viszonyból. Azért a lélek nem is halhatatlan. Ezekben Pythagorás hatása ismerhető föl.

Forrás: Pallas Nagylexikon