Aulos
A görögök egyik legfőbb, fúvós hangszere, hosszúkás . Vagy
egymagában szerepelt (ez a művészeti ág az auletike), vagy éneket
kísért (aulodia) az előbbi első mesterének Olympost, a másodikénak
Klonast tartották. a múzsai versenyekben népszerűbb volt az auletike,
így a Peloponnesoson ősidők óta és a delphii pythói versenyeken Kr. e.
582 óta az aulodia utóbbi helyen rövidesen megszűnt s a hellenisztikus
korbeli thymelikus agonokon is eltűnik a Kr. e. I. sz. óta. a
kultuszban igen nagy szerepe volt. Áldozatoknál, főleg orgiasztikus
(Dionysos- és Kybele-) kultuszcselekményeknél ez volt a kísérő
hangszer. Az irodalmi műfajok közül az elégiát, a dithyrambost és a
tragédia kardalait auloskiséret mellett énekelték. A tipikus görög
zeneértékelésben, amellett, hogy könnyebbnek tekintették a
lantjátéknál, a nagy pedagógiai és államelméleti gondolkodók a nevelés
eszközei közül (elméletben) kizárták, mint a léleknek ártalmas zenét.
Általában barbár jellegűnek tartották éles, erős hangja miatt. Pedig a
szó maga görög, jelentése "nád". Igazi nemes görög hangszernek azonban
a kithara számított. A két hangszer együtt ritkán szerepelt. Az iónok
Kis-Ázsiában az első A.-művészek, ők magát a játékot valószínűleg
Keletről tanulták el. Az A.-t a görögök kettős sípként használták,
ezért görög neve mindig többesszámú, "auloi". A két, egyforma
hosszúságú szár egy közös fúvórészből ágazott ki. A fúvórészben
egyszerű rezgő csap volt; anyagának kiválasztására nagy gondot
fordítottak. A játékos, kül. koncerten, széles szíjkészülékkel takarja
el arca eltorzulását játék-, illetve erős fúvás közben. Eredetileg 3
lyuk elegendő volt a tetrachord hangjainak kihozására, utóbb a lyukak
szaporításával elérték az oktáv és a duodecima játszását is. A római
korban elmés billentyűs szerkezet még további lehetőségeket teremtett.
A két cső alkalmazása egyes alkalmaknál bizonyosan csak a hang
erősítésére szolgált. Egyébként azonban a heterofónia céljára volt jó:
az egyik síp külön hozta a melódiát (a jobboldali, mélyen), a másik (a
baloldal, magasan) a kíséretet. Anyaga (sohasem volt fémből), nagysága,
eredete, kiállítása, diapasonja szerint igen sokféle fajtáját
különböztették meg. A rómaiak tibia néven szintén alkalmazták. A
hellenisztikus római világ orgiasztikus (Dionysos- és Cybele-)
kultuszaiban való szerepe miatt az egyház üldözte s a Kr. u. 5. sz. óta
végképpen eltűnik a kereszténység területéről. V. ö. Pauly-Wissowa,
Realenzykl., H. Guhrauer: Zur Gesch. der Aulodik (1879), A. Howard: The
aulos or tibia (1893), C. Sachs: Die Musikinstrumente d. Griechen
(1928). Czebe.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|