Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Arisztotelé... ----

Magyar Magyar Német Német
Arisztotelé... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Arisztotelész

I.e. 384-322. Az ókori görög filozófia legegyetemesebb gondolkodója számos tudomány rendszerezője és megalapozója. Az antik rabszolgatartó társadalom egyik vezető ideológusa. A plátóni Akadémiában tanult és tanított. Makedóniában Nagy Sándor nevelője volt. 335-ben Athénben Lükeion néven önálló (peritatetikus) iskolát alapított, amely Platón spekulatív irányzatával szemben a tudományos anyaggyűjtés és feldolgozás központja volt. Filozófiájára jellemző az idealidsta és materialista elképzelések közötti ingadozás. Materialista talajról kiindulva Plátón idea-tanának mélyreható bírálatát adta, amely általában az idealizmus birálata. - Léttanát új kategóriákra (szubsztancia, anyag-forma, lehetőség-valóság) alapozta, rendszerezte a valóság mozgásformáit. Elméletének materialista és dialektikus oldala megnyilvánul a lét egységességének, az egyes, a konkrét dolog (Aristotelésznél anyag) és az általános, szellemi (Arisztotelésznél forma) objektív összefüggésének hangsúlyozásában, de felfogása idealista irányba torzul el, amikor a kettő egymáshoz való viszonyában a formának tulajdonít aktívabb szerepet. Szerinte a forma hatására lesz a passzív és alaktalan anyagból konkrét, megformált anyag. Az objektív idealizmus álláspontjára tért át, amikor a mozgásfolyamat végső okául egy mozdulatlan mozgatót, anyagtalan szellemi formát tételezett fel. - Legnagyobb felfedezése egy általános tudománymódszertan és bizonyításelmélet megalkotása: Ő a formális logika, azon belül a szillogisztika megteremtője. Ismeret elméletében ismét materialisztikus és dialektikus eleme domborodnak ki. Platónnal szemben hangsúlyozta érzéki megismerés fontosságát, s az emberi megismerést különböző fokozatokból (érzékelés, tapasztalat, racionális megismerés) álló folyamatként fogta fel. Tőle ered a filozófia első tudományos terminológiájának megteremtése. - Elsőként rendszerezte az etikát és az esztétikát. A művészeteket a valóság utánzásaként, visszatükrözéseként fogta fel, és aszerint osztályozta, hogy mit, milyen eszközzel, hogyan utánoznak és milyen érzékszervvel függenek össze. Foglalkozott a dráma ás a tragédia kérdéseivel. Ő írta az első filozófiatörténetet és szociológiát. A gazdasági élet jelenségeit rendszerbe foglalva vizsgálta. A gazdálkodás kétféle módját különböztette meg: az ökonómiát, amelyben saját fogyasztásra termelnek és a khrematisztikát (pénzkeresés, amely Athénben a pénzgazdálkodás kibontakozásával alakult ki). Eszményképe a gazdaság ökonomisztikus rendszere. A khrematisztikát természetellenesnek tartotta ás elítélte. A nevelés szerinte társadalmi, állami feladat. Célja az erényes magatartás (az erkölcsi személyiség) kialakítása. - Természettudományos művei is jelentősek. A pszichológia, antropológia, fizika mellett különösen fontos összehasonlító és rendszerező állat- ás növénytana, amely évszázadokra meghatározta e tudományok, elsősorban az állattan fejlődését. - Filozófiáját a középkori skolasztikus filozófia idealisztikus és metafizikus módon eltorzította, és a feudális rend uralkodó ideológiájává tette.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is