Armatolok

E névvel illették a görögök és törökök a benszülött zsoldos csapatokat, melyek a Balkán félsziget vitéz hegyi törzseiből alakultak. Ily nevü honvédséget már a Palaiologos családból származó bizanci császárok is alkalmaztak, nemkülömben pelóponnézusi gyarmatbirtokaikon a velencések. Midőn a törökök 1430 óta a balkán félsziget nyugati országainak meghóditásához fogtak, ez A.-kat zsoldjukba fogadták, hogy velük és általuk a macedoniai, tesszáliai és akarnániai vad hegyi törzseket leigázhassák. Ez idő óta tehát az A.-ok török zsoldot húzó, bár keresztény segédhadakat képeztek, melyeknek vezérei a «kapitanyok» többféle kiváltságot és kedvezményt élveztek. A hódítás befejezése után az A.-ok csendőr minőségben a közrend fentartására ügyeltek, a XVI. és XVII. században pedig a szultánok a janicsárok túlhatalma ellenében az A.-ra támaszkodtak. De e barátságos viszonynak a XVIII. század folyamában vége szakadt. Az A.-ok ugyanis elejétől kezdve bizalmas lábon állottak az u. n. klefták-kal. vagyis a politikai színezetü rablókkal és hajdúkkal, amilyenek a Balkán bércei között sohasem hiányoztak. Akárhány ilyen klefta szolgált az A.-ok soraiban és akárhányszor történt. hogy az A.-ok kapitányai időről időre valamely klefta-bandához szegődtek. Mióta az északi görög armatolok az 1684. velencei-török háború folyamában csapatosan elpártoltak, a porta nem bízott többé az hűségükben és az albánok-han keresett velük szemben támaszt és ellensúlyt. A kegyvesztett armatolok viszont a nemzeti ellenzékhez pártoltak át, hűségesen támogatták a kleftákat. Ali janinai pasa ugyan öldöklő harcok árán meg tudta őket annyira-mennyire hódítani, de midőn ő maga is felkelt a porta ellen, ők is ujból fegyvert ragadtak., 1821 óta pedig ők képezték a felkelő had zömét és számos szabadsághős az ő soraikból került ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon