Arndt

1. János, német profest. teologus, szül. az anhalti Ballenstedtben 1555., megh. 1621. 1581-ben ballenstedti diakonus, 1583-ban badeborni lelkész lett. Itt nemsokára elvesztette hivatalát, mivel ellenszegült az exorcizmus megszüntetésének s ekkor mint lelkész Quedlinburgba (1590), majd Braunschweigba (1599), majd ismét Eislebenbe (1606) ment. Ortodox teologus kortársaival szemben kik őt körükből kizárták a vallást a szivre és át életre iparkodott visszavezetni. épp ezért aszketikus iratai még ma is közkézen forgó kedvelt olvasmányok. Műveinek gyüjteményes kiadása Lipcsében és Görlitzben jelent meg 1734-36., 3, köt. Magyar fordításban megjelentek: 1. Keresztyéni jóságos cselekedetekkel, tellyes paraditsom kertetske stb. elkészíttetett A. J. által. Mostan pedig Huszti István 1698. esztendőbeli forditása után, sokaknak kivánságokra számtalan helyeken megjobbittatott, és hasznos toldalékjával együtt kibotsáttatott Bél Mátyás által Norinbergában, 1724. Mónath Pét. Konc. költs. - 2. Az igaz keresztyénségről irott négy könyvei, melyek tanítanak az idvességes penitentziáról, stb. Ford. Wázsonyi Márton, jobbitotta Bárány György, bővitve kiadta Szabó János (A. J. arcképével 1741. danában). - 3. A kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt sziveket élesztő jó illatú tizenkét liliom stb. Kinyomatta gróf Petrótzi Kata Szidonia. Most pediglen ... liber baronissa Daniel Polikséna . . maga költségével ujonnan kinyomtattatott (1764).

2. A. Ernő Móric, hazafias német költő és író, szül. Schoritz helységben Rügen szigeten 1769 dec. 26., megh. Bonnban 1860 jan. 29. A greifswaldi s jenai egyetemeken tanult teologiát, történelmet és filologiát, mire a század végén nagyobb utazást tett, melyet a következű művekben irt le: Reise durch Schweden (1797. 4 kötet.) Bruchstücke einer Reise durch einen Theil Italiens (1799, 2 köt.). Reise durch einen Theil Frankreichs (1799. 3 köt.) és Reisen durch einen Theil Deutchlands. Ungarns, Italiens und Frankreichs (1804. 4 kötet). Hazatérve 1800. magántanár, 1805. rendk. tanár lett Greifswaldban. Már 1803. irta meg a jobbágyság történetét Pomerániában és Rügon szigetén, mely műve miatt egyes nemes földesurak bevádolták, de a svéd király A. mellett foglalt állást és megszűntette a jobbágyságot Elő-Pomerániában. Ugyanez időben adta ki Germanien und Europa c. könyvét (1804), melyben a Franciaország részéről fenyegető veszélyeket meglepő politikai belátással tárgyalta. U. ez eszmekörbe tartozik Fragmente über Menschenbildung (1805-19. 3 kötet) c. műve, melyben az uj nemzedék hazafias nevelését sürgeti és főműve: Geist der Zeit (1806-9, 2 köt., 6. kiad. 1877). melyben a bekövetkezendő eseményeket éles előrelátással megjövendölte és Napoleont a legnagyobb eréllyel megtámadta. A tilsiti béke után mely Napoleont északi Németország urává tette A. Svédországba menekült, honnan IV. Gusztáv király bukása (1809) után előbb Berlinbe, aztán Greifswaldba ment, hol hivatalát ismét átvette és a porosz hazafiakkal érintkezésbe lépett, főleg Stein báróval, kinek meghivására 1812. Prágába s utóbb Pétervárra sietett, honnan lázas munkásságban füzeteket fölhivásokat, cikkeket, gunyos iratokat stb. irt a franciák ellen. A moszkvai katasztrófa után visszatért Stein báróval Németországba, hol ujból számos munkácskát adott ki (Was bedentet Landwehr und Landsturm? Deutscher Volkskatechismus, Grundlinien einer deutschen Kriegsordnung, Der Rhein, Deutschlands Strom, nicht Deutschlands Grenze stb.), melyekkel népét hazafias tettekre lelkesítette. Ez időből valók következő röpiratai is: Ueber volkschass und über den Gebrauch einer fremden Sprache (1813), Ueber das Verhältniss Englands u. Frankreichs zu Europa (1813), Noch ein Wort über dia Franzosen und über uns (1814 melyekben franciagyűlölete szenvedélyesen kifejezésre jut, és kitünő hazafias dalainak jó része, melyekből már 1813-ban jelent meg az első gyüjtemény: Lieder für Deutsche és 1815-ben a második Kriegs- und Wehrlieder címmel (Teljesen: Geschichte 1818 2 köt., utoljára 1865.) Még 1813-ban jelent meg a Geist der Zeit 3. kötete, melyben Németországnak uj, korszerü alkotmányát fejtegette. Ugyane kérdést tárgyalta Ueber künfitige ständische Verfassungen in Deutschland (1814) c. könyvében. Az 1814-iki háború alatt a hadseregnél volt és erélyesen űzte irói tevékenységét (Ueber Sitte, Mode und Kleidertracht, Entwurf einer deutschen Gesellschaft, Blicke aus der Zeit in dia Zeit, Ueber dia Feier der Leipziger Schlacht stb.), melyet 1815-16. Kölnben kiadott Der Wächter c. hitlapban folytatott. A szabadságharcok befejezése után 1818. az uj bonni egyetemen a történelem tanára lett, mire megirta ifjukori emlékezéseit és kiadta a Geist der Zeit 4. kötetét, melyet azonban egyéb irataival együtt lefoglaltak őt magát 1820. hivatalától fölfüggesztették és 1821. néplázító üzelmek miatt ellene a bűnfenyítő eljárást megindították. A vizsgálat nem derített ki ellene semmit, még sem helyezték vissza hivatalába, de fizetését tovább húzta. E pert ő maga irta le: Nothgedrungener Bericht aus meinem Leben, aus und mit Urkunden der demagogischen und antidemagogischen Umtriebe 1847, 2. köt.). Most ismét sokat irt: Nebenstunden. Beschreibung und Geschichte der Shetlándischen Inseln und Orkaden (1826), Christliches und Türkisches (1828), Die Frage über die Niederlande (1831), Belgien und was daran hängt (1834) Schwedisohe Geschichte unter Gustav III. und Gustav IV. Adolf (1839), Erinnerungen aus meinem äusseren Leben (1840). Midőn IV. Frigyes Vilmos 1840. trónra lépett, visszahelyezte A.-ot hivatalába és visszaadta neki iratait és leveleit, mire az egyetem nyomban 1841. rektorává választotta. Ez időben megjelent művei: Versuch in vergleichender Völkergeschichte (2. kiad. 1844), Schriften für und an seine lieben Deutschen (1845 -1855, 4 kötet), Rhein- und Abrwanderungen (1846). 1848-ban beválasztották a frankfurti nemzetgyülésbe és A. tagja lett annak a bizottságnak is. mely a porosz királyt a császári koronával megkinálta: de már 1849 máj. 30. kilépett Gagern nagy-német pártjával a parlamentből s visszatért tanszékére. Utolsó fontosabb művei: Blätter der Erinnerung meistens unt und aus der Paulskirche (1849), Mahnruf an alle deutschen Gauen in Betreff der schleswig-holsteinischen Sache (1854), Pro populo germanico (1854), Blüténlese aus Altem und Neuem (1857) és különösen Meine Wanderungen und Wandelungen mit dem Reichsfreiherrn von Stein (1858, 3. kiad. 1870). 90-ik születése napját az egész nemzet 1859. lelkesen ünnepelte; 1865. Bonnban bronz-emléket, 1873. pedig Rügen szigetén 21 m. magas tornyot emeltek emlékének. Arndt a világirodalom hazafias dalköltői közül a legjelesebbek egyike, kinek mély vallásosságtól és lángoló hazaszeretettől áthatott költeményei valóságos népdalokká lettek. Hazájának legszomorúbb napjaiban e dalokkal és számos prózai művével önbizodalomra és erélyes harcra lelkesítette népét, mely benne a kitünő férfias jellemet nagyrabecsülte és örömmel követte zászlaját. A reakció korában ujból vezérévé lett nemzetének, mely szabad alkotmányt követelt és A.-ban tisztelte e követelésének egyik legbátrabb szóvivőjét. De tudományos munkái ma már elavultak, dühös franciagyűlölete, pedig saját korára sem volt jótékony hatással. életét megirták Langenberg (2. kiad. 1869), Baur (5. kiad. 1882), Rehbein és Keil (1861) és Schenkel (2. kiad. 1869). V. ö. Freytag Gusztáv cikkét (Alig. Deutsche Biogr. I. 541.), 1892. megjelent Meisner H., Briefe an Johanna Motherby von Wilh. v. Humboldt u. E. M. Arndt (Lipcse), 1891. pedig Bunsens Korrespondenz, mit M. E. Arndt (Deutscher Revue).

3. A. Vilmos, német történész, szül. Kulmban, 1839 febr. 29. 1876-ban nevezték ki a lipcsei egyetemre a történelem rendkivüli tanárává. 1862 óta munkatársa a Monuntenta Germaniae historicának. Azonkivül tőle van: Kleine Denkmáler aus der Merwinger Zeit, Hannover. 1874; Schrifttafeln aur Erlernung der lat. Paläographie, Berlin, 1888; Kiadta Goethének Stolberg grófnéhoz irt leveleit, Lipcse, 1881.

Forrás: Pallas Nagylexikon