Arnika
(Arnica L., növ.). Diószegiék szavával kappanőr, Tompánál
árnyékfű, de verőfényes hegyi réteken terem, Benkőnél olasz utifű; a sugaras
fészkesek csoportjának génusza. Fészke hengerded, pikkelye sok, kétsoros,
egyenlő hosszu. Bibéje felfelé megvastagodik s kúpalaku csúccsal végződik. Hat
faja van Európában (1), Ázsiában és Észak-Amerikában. Hazánkban is csak egy
terem: az Arnaica montana L., még pedig főleg a nyugati és
keleti, hegyeken.
Többnyári szára 0,3-0,6 méter magas 1-5 fészkü; alsóbb
levele hosszas fordított tojásdad, és rózsásan csoportosul, a szár középtáján
levő átellenes. Fészke mirigyes puhaszőrü, virága narancsszinű. A növényben
illóolaj és egy arnicin (C20.H30.O4.) nevü
keserü anyag van. Orvosilag azelőtt leginkább mint izgató szert használták,
főleg lázas bántalmak miatt kimerült embereknél; továbbá gyakran (s manapság
majdnem kizárólag), háziszerül használják zúzott, enyhén gyógyuló vagy üszkös
sebek borogatására, leginkább a belőle készült téa vagy tinktura alakjában. L.
még Anyagyökér.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|