Arnika

(Arnica L., növ.). Diószegiék szavával kappanőr, Tompánál árnyékfű, de verőfényes hegyi réteken terem, Benkőnél olasz utifű; a sugaras fészkesek csoportjának génusza. Fészke hengerded, pikkelye sok, kétsoros, egyenlő hosszu. Bibéje felfelé megvastagodik s kúpalaku csúccsal végződik. Hat faja van Európában (1), Ázsiában és Észak-Amerikában. Hazánkban is csak egy terem: az Arnaica montana L., még pedig főleg a nyugati és keleti, hegyeken.

Többnyári szára 0,3-0,6 méter magas 1-5 fészkü; alsóbb levele hosszas fordított tojásdad, és rózsásan csoportosul, a szár középtáján levő átellenes. Fészke mirigyes puhaszőrü, virága narancsszinű. A növényben illóolaj és egy arnicin (C₂₀.H₃₀.O₄.) nevü keserü anyag van. Orvosilag azelőtt leginkább mint izgató szert használták, főleg lázas bántalmak miatt kimerült embereknél; továbbá gyakran (s manapság majdnem kizárólag), háziszerül használják zúzott, enyhén gyógyuló vagy üszkös sebek borogatására, leginkább a belőle készült téa vagy tinktura alakjában. L. még Anyagyökér.

Forrás: Pallas Nagylexikon