Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Arnold... ----

Magyar Magyar Német Német
Arnold... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Arnold

1. regensburgi szerzetes, 1015 táján Magyarországba utazott, hogy szent Emmerámnak általa megírt életrajzát Anasztáz, vagyis Radla esztergomi érseknek megbirálás és kiegészítés végett bennitassa. A. hat hétig tartózkodott Eszter-gomban s ott Szt. Emmerám emlékére néhány antifónát s responzóriumot is készített, melyet az eszterg. érsekség papjai ez időtől kezdve a templomokban énekeltek is. Munkái: szt. Emmerám életrajza (Pertz, Monum. (Germ. Scriptores, IV) és a szlávok krónikája. (U. o.)

2. A. (bresviai), a papi uralom legmerészebb, legékesebben szóló és legtevékenyebb ellensége a XII. században, Abelard tanítványa. Az volt a meggyőződése, hogy az egyház romlottságának kutforrása a klérus világi hatalma s ez alapon gyökeres javulást csak az egyházi és világi dolgoknak teljes, szigoru elkülönítésétől várt. Követelte a papoktól, hogy mondjanak le minden világi hatalomról és világi javakról, érjék be a gyülekezet önkéntes adományaival s vegyék mintaképül az apostolok szegénységét. A bresciai püspök bevádolta, mire a második lateráni zsinat, mint eretneket, száműzte 1139-ben. Eleinte Abelardhoz menekült, majd midőn clairvauxi Bernát Franciaországból kiüzte, Zürichbe (1140), ahol tanainak hivőket igyekezett szerezni. Midőn a rómaiak egészen A. szellemében a pápától a világi hatalmat megvonták (1143) s szenátust állítottak fel, meghivták őt (1145) s ekkor A. lett a római köztársaság vezetője. 1155-ben IV. Hadrián pápa kényszerítette a rómaiakat, hogy kiadják A.-t, aki erre Tusciába menekült, mignem I. Frigyes császár innen is kierőszakolta kiadatását. Kiadták őt Róma prefektusának, ki A.-t halálra itélte és felakasztatta, holttestét elégették s hamvait a Tiberisbe szórták. Emlékszobrát 1882. állították fel 300 társulat s az olasz parlamenti képviselők jelenlétében. L. Giese brecht, A. von Brescia (Münch. 1873); Clavel, Arnaud de Brescia et les Romains du XII. siecle (Pár. 1868). A. sorsát Bodmer és Niccolini dramatizálta.

3. A. Lubicensis (Lübeck-i A.), német középkori krónikás. 1177. a lübecki János-kolostor apátjává választották, meghalt ugyanott 1212. A. folytatta Helmoldnak a szlávokról irt krónikáját, mely 1170-ig ér, de nem szorítkozott e nép történetére, hanem a birodalmi történetből, nevezetesen Oroszlán Henrik herceg s Rőtszakállu Frigyes császár, valamint a keresztes háboruk történetéből is vett föl számos adatot. Műve, mely 1209-ig ér, korához mérve feltünő tárgyilagossággal van megirva. Henrik lübecki püspök és Querfurti Konrád, Frigyes császár kancellárja szolgálták őt hirekkel a nagy világból. Művét kiadta Lappenberg a Monumenta Germaniae 21. kötetében és külön lenyomatban (Hannover 1868); a német fordítást Laurent eszközölte (Berlin 1853). V. ö.: Damus, Die Slawenchronik Arnolds von Lübeck (Lüb. 1873). L. Wattenbach, Deutschlands Geschichtsquellen II. Allgem. Deutsche Biogr. (l. 596).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is