Árnyékolás

(eszt.), a festészetből átvitt kifejezés, mely általános széptani jelentőségű lett, miután a zenei költeszet és szinművészet is elvűl fogadták el, hogy a fő motivumok, hangulatok alakok, ellentmondó vagy jelentéktelen részletek úgyszólván árnyékoknak belevegyítése által jobban kiemeltessenek, megvilágíttassanak. Lucifer árnyéka úgy az isten fényét, mint Ádám jobb természetet még inkább tünteti ki. A nagy költők alakjai sohasem úsznak egyszínű fényben, hanem mindig áznyékoltak, valamint megfordítva, gonoszaik sem teljességgel gonoszak, hanem jobb tulajdonságok sugarai által vannak ellenkező értelemben beárnyékolva. Az Á. elve is csak utánzása a természetnek, mely legalább a mi bolygónkon sehol sem ismeri a tiszta és maradandó fényt. Á. más értelemben annyit is jelent, mint árnyalatokkal való művészi alakítás. L. Árnyalat. Á. mezőgazdasági ért. Beárnyékolás.

Forrás: Pallas Nagylexikon