Arreszt

(gör.), általában birósági akadályozó, korlátozó intézkedés. A polgári törvénykezésben az a végrehajtási eljárás, amelynél fogva a felperes egyoldalu kérelmére az alperes ellenében olyan rendelkezések tétetnek, melyek ez utóbbitól elvonják a saját személye (Personal-A.) v. saját dolgai (Real-A.), még pedig egyes dolgai (SpecialA.) v. egész vagyona fölötti rendelkezését (GeneralA.) és ezt a biróságra ruházzák. Az A. elrendelése iránti kérelem megállapításául ki kell mutatni a követelést; valószinüvé kell tenni azt, hogy A. alkalmazása nélkül a követelés érvényesítése veszélyeztetve van (causa arresti), és az A.-ot e végre kitűzött határidő alatt igazolni kell. A magyar jogban (1881: LX. t.-c.) az A. intézménye nincs félvéve. Helyettesíti azt a biztosítási végrehajtás és a zárlat (l. o.), és ezek azzal az elrendelés feltételeire és az igazolásra nézve nagyjában meg is egyeznek, de a foganatosítás hatálya tekintetében eltekintve attól, hogy az alperes személye ellen nem irányulhatnak egészen különbözők, amennyiben az A. sem zálogjogot meg nem alapít, sem meg nem akadályozza azt, hogy harmadik személy a foganatosítás után az A. alá vont tárgyakra a felperes kárával jogokat szerezhessen. Büntetőjogi értelemben az A. egyenlő az elzárással.

Forrás: Pallas Nagylexikon