Arriános

Flavius, görög történetíró, a Kr. u. I. század közepe táján született Nikomediában. Hadrianustól megkapta a rómái polgárjogot, Antoninus Pius alatt konzul volt, 136-ben Kappadocia helytartója, s meghalt Marcus Aurelius uralkodása alatt szülővárosában. Történeti munkáiban Xenophónt választotta mintaképül. Főműve, az Anabasis, mely Nagy Sándor hadjáratalt tárgyalja 7 könyvben, a legjobb források alapján körültekintéssel és kritikával készült. Kiegészíti ión nyelvjárásban írt Indika címü dolgozata, mely Indiáról és lakóiról ad számot. Hasonló természetüek voltak a Parthika, Bithytika és Alanika művei, de ezek elvesztek. Mint bölcsész Epiktétos tanítványa volt. Szószerinti pontossággal jegyezte fel előadásait, úgy hogy ez a néhány könyv, mely reánk maradt, a legjobb, amit a Stoa etikájáról birunk. Végül reánk maradtak még egy értekezése a vadászatról, egy tankönyv a hadviselésről s egy parti utazás leírása a Fekete tengeren, Kiadta Hercher 1854. után Eberhard, Lipcse, Teubner.

Forrás: Pallas Nagylexikon