Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Ártatlanúl ... ----

Magyar Magyar Német Német
Ártatlanúl ... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Ártatlanúl vádlottak s elitéltek kártalanítása

Az esetek, melyekben csak utólag s legtöbbnyire csak akkor derül ki az elitéltnek ártatlansága, midőn szabadságvesztés büntetésének kisebbnagyobb részét már letöltötte, fájdalom nem tartoznak a rendkivüli kivételek közé. Az oly esetek pedig, melyekben vizsgálati fogságba helyezett egy ének a végtárgyalás eredményei alapján vagy már a vizsgálat tartama alatt ártatlanoknak bizonyulnak, s igy a vizsgálati fogságot ártatlanul szenvedtek, napi renden vannak. Bármily sajnos is, tévedéseknek lehetőségét teljesen megakadályozni a törvényhozás képtelen; mert az igazságszolgáltatást emberek kezelik, tévedni pedig emberi dolog. A tévedés feltétlen lehetetlensége az ember csalhatatlanságát, tehát oly tulajdonságát tetelezné fel, amely osztályrészeül nem jutott. A tévedés jóvátétele csak kártalanítás alakjában történhetik, mely kérdésnek törvényhozási szabályozása a jogállam feltétlen s elodázhatatlan feladatát képezi. Annak előrebocsátása mellett, hogy a kérdésnek keretéből kiválasztandók azok az esetek, melyekben ártatlan egyéneknek elitélése v. letartóztatása az illető közhivatalnokok büntetendő cselekményére vezetendő vissza, amely esetékben a kártalanítás kérdésére egészen más elvek irányadók, az államnak kártérítési kötelezettsége, jelesűl az államnak hivatalnokai cselekményeiért való felelősség sokat vitatott elve alapján döntendő el, a következő főkérdések merülnek fel:

1. Különbség teendő-e az ártatlanúl vizsgálati fogságba helyezettek és az ártatlanúl elitéltek között? amely kérdésnek eldöntésénél irányadó az, hogy az elitélés sulyosabb baj, mint a felmentéssel vagy az eljárás megszüntetésével végződött vizsgálati fogság, s hogy az első esetben a kártalanítási igény minden esetre jogosultabb. 2. Mi a kártalanításnak alapja? az ártatlannak jogigénye, s az államnak ennek megfelelő jogi kötelezettsége-e? vagy pedig tisztán s kizárólag a méltányosság? Az eltérő nézetek között leghelyesebbnek látszik az, mely az 1. pont alatti különbségből indulva ki, az államnak kártérítési kötelezettségét csak az ártatlan elitélés esetében ismeri el. E nézet elfogadásánál nem a pénzügyi szempont, s az államnak esetleg rendkivüli megterheltetése irányadó, hanem az, hogy az állam csak az ártatlannak elitélése esetében cselekszik a törvény ellen, amely csak a valóban bűnösnek elitéltetését követeli s engedi meg, a másik esetben ellenben teljesen a törvény értelmében jár el, mint amely nem a terhelt bűnösségétől, hanem a bűnösség gyanújától teszi a vizsgálati fogság alkalmazhatását függővé. Bluntschlinak kétségtelenűl helyes szavai: «Das moderne Staatsrecht verlangt, dass die Staatsangehörigen nur generell zu den Staatslasten beigezogen werden, dass dagegen Einzelleistungen nur gegen Entschädigung verlangt werden können» esetünkre nem alkalmazhatók. 3. A kártalanítás további feltételei iránt is szétágazók a nézetek, kevésbbé ugyan az ártatlanúl történt elitélés esetében, amelyben a perújítás folytán hozott felmentő itélet legfölebb akkor nem elegendő a kártalanítási igénynek megállapítására, ha az elitélt az alapperben elitéltetését maga okozta, mint inkább az ártatlanúl szenvedett vizsgálati fogság esetében, melyben vita tárgyát képezi, elegendő-e a kártalanításra a felmentő itélet, vagy megszüntető határozat, amely felfogás mellett kétségtelenűl olyanok is részesülnének kártalanításban, akik ellen a bűnösség gyanúja teljesen el nem oszlott; vagy szükséges-e, hogy a. vádlott egyenesen ártatlannak bizonyuljon? s elfogadhatják e nézetet azok is, akik az ab instantia felmentésnek jogi helytelenségét elismerik. Valamint vitás az is, vajjon kizárassék-e a kártalanítás akkor ha a vizsgálati fogságra a terhelt perbeli magatartása szolgáltatott okot? 4. Épp úgy vitás a kártalanítás terjedelme, vajjon t. i. az erkölcsi rehabilitáláson kivül a kártalanítás csak a tényleg szenvedett vagyoni kár megtérítésére szorítkozzék-e, v. azon túl, s jelesen az ártatlanul kiállott szenvedésekért adandó kárpótlásra is kiterjedjen-e, mely kérdésben az ellentétes nézetek hivei leginkább a «méltányos kártalanítás» és a «megfelelő kártalanítás» jelszavak köré csoportosulnak. 5. Vitás a «tempus modicum» is, vagyis a vizsgálati fogságnak az a minimális tartama, melyért kártalanítás nem járna. 6. Nem vitás, hogy a kártalanítás bizonyos rövidebb határidő alatt elévülés terhe mellett érvényesítendő. 7. Vitás ellenben, vajjon a kártalanítás érvényesítése birói vagy közigazgatási útra tartozik-e?

A kártalanítás különösen Svájcban, legalább a kantonok legnagyobb részében, véglegesen elfogadott intézményt képez. Legujabb az osztrák birodalmi tanács mindkét háza által elfogadott javaslat, melynek létrejötte körül dr. Jacques képviselőnek kiváló érdemei vannak, «az ártatlanul elitéltek kártalanítása» tárgyában, mely szerint: a jogérvényesen elitélt (a kártalanítási igény tehát a jogtalan elitéléshez, s nem a büntetés végrehajtásához van kötve), de újra felvétel folytán felmentett vádlott a jogtalan elitélés miatt szenvedett vagyoni hátrányokért az államtól megfelelő kártalanítást követelhet, kivévén, ha elitéltetését szándékosan maga idézte elő. Az igény átmegy az elitéltnek házastársára, gyermekeire s szüleire is, amennyiben ezek az elitélés által az elitélt részéről nekik járó tartástól elestek. Elévülési idő 3 hónap. Az igény a biróságnál emelendő, az igény s a kártérítési összeg megállapítása fölött azonban a biróság által eszközölt nyomozás alapján az igazságügyminiszter határoz. A meg nem elégedő fél 60 nap alatt igényével a birodalmi törvényszékhez fordulhat. A törvény (s ez a legnagyobb árnyoldala) visszaható erővel nem bir. Az elitéltek kártalanításáról szóló törvényjavaslat beterjesztését az 1892. évi állami költségvetés tárgyalása alkalmával a magyar képviselőházban az igazságügymimszter közeli kilátásba helyezte.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is